Te is szociális fóbiában szenvedsz? Oldjuk meg!

Ha a csoportban nincs megfelelően képzett terapeuta, sokat ronthat a betegek állapotán. Segíteni csak szakszerű terápiával lehet a szociális fóbiáson.

Leginkább egyéni hipnobehaviorista terápia kezelés ad esélyt a jobbulásra.

3-as vagyok: nekem segít a pszichológus. Biztonságban érzem vele magam, meghallgat, tanácsot ad, segít.

Persze, hogy jó, ha megértenek, de tudod, miért nincsenek barátaim? Mert mindenhova el kell menni. Mert mindenki azonnal találkozni akar. Nekem idő kell, én szeretek előbb hosszan levelezni. És ha valaki sürget, ideges leszek. És ha valaki olyan sürget, aki ismeri az érzéseimet, csak még jobban kiakadok, hogy itt egy ember ugyanazzal a kórral, és még ő is összejövetelt akar, hát akkor én qrvára el lehetek cseszve.

Plusz nem is tudod, hogy milyen emberek jönnek össze. Lehet, hogy lesznek olyanok, akiknek komoly bajuk van, hogy egy telefonálás előtt leisszák magukat, hogy ne izguljanak, és nem mernek leszállni a villamosról, ha az ő megállójukban senki más nem száll le; szemben olyanokkal, akiknek "csak" a nyilvános beszéddel van gondjuk, vagy csak "szimplán" félénkek.

Mert akkor az előbbi csoport nem nyílna meg, mert az utóbbi hülyének nézné; vagy az utóbbi nézne érdekesen az előbbi félelmeire.

Tehát csoportba kéne osztani az embereket. És te lennél a kiválasztott, aki ezt megteszi? Utasítanál vissza embereket, hogy "bocs, te nem vagy elég őrült/túl őrült vagy?" A csoportterápián is összerakják azokat, akik együtt tudnak működni, te ezt nem tudod megcsinálni.

A másik meg: a nőgyógyászom férfi, könyvből ismer minden betegséget, kórt, tünetet, nincs személyes tapasztalata. Benne is megbízom úgy, ahogy a pszichológusomban.

Szerintem nem hülyeség az ötlet. Szívesen részt is vennék benne.

Én még nem voltam pszichológusnál, de nem tudom elképzelni, hogy hogyan tudna rajtam segíteni. Nem látom értelmét, hogy a legbelsőbb félelmeimről beszéljek egy vadidegennek. Miért tenném ki magam ennek a stressznek? Lehet, hogy okos tanácsokat tudna adni, mert nyilván képzett szakember, én meg nagyokat bólogatnék rá, de egyedül sosem tudnám őket hasznosítani. Viszont, ha lenne egy támogató közeg, az sokkal többet tudna segíteni, úgy érzem. Egy csoportban, ahol tudom, hogy mindenki ugyanazzal küzd, sokkal egyszerűbb lenne megnyílni, ki lehetne próbálni félelmetes helyzeteket együtt, megosztani a tapasztalatokat stb. Ennek sokkal több értelmét látnám én személy szerint, de persze másnak lehet, hogy pont ez nem segítene.

Abban igaza van az 5ösnek, hogy nem mindenkinél ugyanolyan súlyosan jeletkezik a fóbia, de miért ne lehetne több kis csoport, az igényeknek megfelelően? Vagy ha valaki nagyon ódzkodik a személyes találkozótól, akkor lehetne külön egy kis fórumcsoport is, vagy akármi, ahol mégiscsak lehetne egymással beszélgetni, ha valakinek csak erre van igénye.

Szerintem érzi azt az ember, hogy valami használ-e neki, vagy nem, valakikkel hasonló problémákon osztozik-e, vagy nem. A kérdező szerintem nyilván nem egy professzionális terápiás csoport szervezésén gondolkodik, hanem egy önsegítő jellegű csoporton, ami szerintem tényleg nagyon hasznos lehetne.

Szóval én bízom benne, hogy összejön. :)

Azért hülyeség, mert feltalálta a csoportterápiát. Amihez akár holnap is lehet csatlakozni lakóhelyed szerint.

És hogy nem szakember, aki csoportba tudná osztani a dolgokat.

Pont tegnap voltam pszichológusnál, és a váróban megkérdezte tőlem egy szintén beteg, hogy miért vagyok ott. Nem mondtam meg. Egy orvosnak százszor inkább elmondom, mint egy betegnek, még akkor is, ha ugyanaz a baja.

Ugyanakkor lehetnék előítéletes is, és mondhatnám, hogy mégis milyen szociális fóbiás akar személyesen találkozni, lehet, hogy csak egy magányos félénk srác, aki nem tud barátkozni. De hogy biztos nem sétálnék be egy neten összeverbuválódott csapatba, hogy a legmélyebb, legszemélyesebb félelmeimről beszéljek, az is biztos.

Nézd, Te úgy érzed, hogy neked ez nem segítene és hogy neked ilyenre nincs szükséged, mert a pszichológus segítségével megoldod a problémáidat. Oké. Rendben.

De miért írsz ilyen felháborodottan? És miért kérdőjelezed meg a kérdező fóbiáját? Mint ahogy te is írtad, rengeteg formája és foka létezik a fóbiának.

Ez egy lehetőség lenne, egy kötetlen próbálkozás. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy kíván-e ilyenben részt venni, vagy nem. (HA egyáltalán lesz belőle valami.)

Amilyen csoportterápivával én eddig találkoztam, az mind úgy kezdődött, hogy 1. minimum egy évre el kell magad kötelezni, 2. rengeteg pénzbe kerül, 3. nem csak szociális fóbiásoknak van, hanem mindenféle szorongásos esetet egy kalap alá vesznek. Nem beszélve arról, hogy ahol én élek, ott nincs is ilyenre lehetőség.

Azért vagyok felháborodott, mert nincsenek letisztázva a szerepek. Akarva-akaratlanul is ki fog választódni egy "vezető", aki azt hiszi, tudja a tutit.

Tipikus vak vezet világtalant, és tartom, hogy ez inkább félénkek barátkeresője. Ami egyáltalán nem baj, csak akkor nevezzük nevén.

Vagy képzeld el ezt: mind más személyiségek vagyunk, igaz? Jön valami nagyokos, elmeséli, hogy oldott meg egy adott problémát, valaki más megpróbálja, nem sikerül, az egy kudarcélmény lesz. Pedig csak ki kéne választani a neki megfelelő módszert. Amihez megint csak szakember kell.

Én tudom, milyen ilyen csoportban lenni, és ha nincs ott szakember, semmi nem lesz. Csak sztorizgatás meg megnyílás, de MEGOLDÁST nem fognak találni. Mert ezeket mind magunknak kell megoldanunk. Eljátszhatjuk a boltban vásárlást ezerszer, semmivel nem lesz könnyebb a valóságban.