Kérlek benneteket, akik olvassátok ezt, és köztetek van pánikbeteg, vagy az ismerősei között, akkor olvassátok el a blogomon lévő történetemet, amit azért írtam, hogy segítsek. Van köztetek ilyen?

Elolvastam...Hát őszintén..igen..nem túl izgalmas és nem túl hosszú...de aki leszólja, annak ajánlanám ,hogy írjon már ő is egyet. Én el fogom olvasni:) Gondolkodtam rajta régebben ,hogy Én is írok valami blog jellegű dolgot hasonló témakörben....bár..tudnék írni napi 20-30 oldalt, mivel még most is aktuális nálam ez a dolog....De valószínű ,hogy csak még jobban elcseszném az olvasó (ha lenne ilyen) hangulatát. Bár ha mondjuk 5 oldalanként leírnám azt is mit szoktam álmodni ( több kilóméteren át tartó menekülés, elrablás, világvége...és hasonló fura dolgokat) lehet még érdekes is lenne a dolog,vagy elég jó anyag lenne pár scifi filmhez :D Szóval, ne csak kritizáljuk az irományokat, hanem írjátok le ti is inkább, nem is olyan egyszerű feladat. (24 és fél éves nő, generatív szorongással diagnosztizálva)

szia! én nem vagyok pánikbeteg de örülök, hogy rátaláltam erre a kérdésre és elolvastam a történetedet! nagyon tanulságos mert szerintem nagyon sokan vagyunk fiatal anyukák akik sokat stresszelünk, holott az élet apró örömeire is figyelnünk kellene.. köszönöm, hogy leírtad! :)