Miért van ilyen beteg elmém?

Nem is tudom, hol kezdjem.

Régebben tök normális voltam, normális érzésekkel, és gondolatokkal.

Aztán jött egy hatalmas lavina az életemben, és a szakadék mélyére kerültem.

Nem akarom részletezni, amúgy is hosszú lenne.

Azóta kevert szorongásos és depressziós zavart diagnosztizáltak nálam, valamint szociális fóbiát, és OCD-s gondolatokat.

Gyógyszereket szedek, és pszichológushoz is járok.

Teljesen be vagyok amúgy parázva, mert a pszichiáternek nagyon kevés dolgot mondtam még csak el, és már azokból diagnosztizált.

A beteg elmét pedig arra értettem, hogy nem igazán kavarnak fel az olyan dolgok, amik másokat sokkolnak /pl.: állatkínzás, gyerekgyilkolás/, egy picit meglepődök, vagy valami olyasmi érzés, de semmi különösebb.

Aztán nagyon durva dolgok járnak néha a fejemben..

Rengeteget fantáziálok gyilkosságokról, öngyilkosságról, és ilyen őrült szexuális dolgokról, mint amilyenek pl. a parafíliák /pl.: fetisizmus, pedofília, nekrofília, koprofília...és még sorolhatnám/.

Soha nem történt még tetlegesség, csak a fejemben járkálnak ilyen gondolatok, de szinte mindig félek, hogy megteszem az adott dolgot, vagyis nem mindig félek, de legtöbbször igen.

Szóval ezekben is van egy kis kényszergondolatos beütés.

Aztán nem tudom, hogy hova tartozom, semmilyen szempontból.

Szexuális orientáció, mit szeretek, mit nem..

Oké, hogy pubertáskor, meg minden, de engem kínoz ez a bizonytalanság magammal szemben.

Az érzelmeim össze-vissza csaponganak, és azokkal együtt a véleményem is a dolgokról.

Teljesen össze vagyok zavarodva, mintha az agyam valahogy külön életet élne, meg az érzéseim is.

Gondolataim is cikáznak, alig bírom követni őket, sokszor valami eszembe jut, de hopp! már el is felejtettem.

Pl. az előbb is már gondolatban ott jártam, hogy a következő dolgot írom, de már elfelejtettem.