Tehetetlen vagyok, mit tegyek? (Csak normális válaszokat várok ítélkezés nélkül)
Általános iskolás koromban én voltam az osztály szürke kisegere, folyamatosan terrorizáltak lelkileg az osztálytársaim, gúnyoltak, kinevettek a visszafogottságom miatt. Egy tanár is rendszeresen megalázott az osztály előtt, akkoriban ezek miatt és apám alkoholizmusa miatt is lelkibeteg voltam.
Tanulmányaim sem voltak jók, ahhoz képest hogy itthon milyen sokat tanultam. Később a bennem lévő feszültség és reménytelenség miatt ráment egy párkapcsolatom. Próbáltam leküzdeni magamban a félelmeimet, évekig, a teljesítés, a munka, a főnökök irányába, és mindent megpróbáltam hogy sikert érjek el, elismerjenek, de sosem volt elég, ugyanúgy ahogy régen az iskolában. Munkahelyen is legtöbbször megaláztak, volt ahol erotikus mondatokkal bombáztak, máshol ordibáltak velem, de én akkor is mindig kitartottam, mert dolgoznom kellett. Eljutottam odáig, hogy már nem bírok elmenni egy állásinterjúra sem, nem bírom tovább bizonygatni a képességeimet idegeneknek, amikor eddig sem volt ez elég. Belefáradtam. Évekig próbálkoztam.
Egyedül a párom ért meg, ő tart most el, szeretnék változtatni ezen a helyzeten.
Szeretnénk albérletbe költözni, mert itthon a családom nem bírja nézni, hogy nem dolgozom, öcsém terrorizál lelkileg hogy el kell mennem dolgozni, vagy ha nem, akkor menjünk el innen albérletbe. Elmagyaráztam nekik hogy miért nem dolgozom, de nekik csak az számít, hogy dolgozzak, nem értenek meg igazán. Úgy érzem hogy ennek a súlyát csak én értem, és akárhogy magyarázom másnak,nem veszik komolyan. Csak a párom nyitott erre az egészre, ami velem történik.
Az albérletbe költözés miatt is van rajtam teher, hogy "dolgoznom kellene nekem is", de rettegek, úgy érzem, nem vagyok már képes "teljesíteni". Ha ismerős embernek dolgozhatnék, akkor szívesen mennék, mert tudom, hogy ő nem verne át és nem taposna át rajtam mint eddig mások, ott nem kellene attól félnem, hogy mindent megteszek és lehet hogy az megint nem lesz elég. 4 hónap múlva el kell innen anyuéktól mennem a párommal, nem tudom mit tegyek.Mi lehet ez bennem? 27 éves lány
Felejtsd el ez az "engem mindig megaláznak" szöveget!
A felét beképzeled magadnak, a másik fele meg annak a következménye, hogy a viselkedéseddel azt üzened a világnak, hogy "itt vagyok, rúgjál belém."
Másnak is bombáznak erotikus mondatokkal és kiabálhatnak is. A különbség csak az, hogy nem jól reagálsz a veled történtekre.
Jó lenne, ha elmennél egy pszichológushoz, mert súlyos önbizalomhiányban szenvedsz, ami már az életminőségedet is nagyban rontja.
Kedves kérdező!
Azt az őzikét, aki folyton csak sírni tud, és arra sem veszi a fáradtságot, hogy a napi betevőjét lerágja a rétről, az egyre jobban elgyengül, és mivel futni sem tud, megeszik a farkasok. Ez ilyen egyszerű! 27 évesen ott élsz a pároddal a szüleid nyakán? Térjél már magadhoz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!