Miért van ekkora szorgalmam bizonyos dolgokhoz, baj-e, hogyan ismerjem fel, mire használhatom ezt?
Továbbá hogyan fogadjam el magam ilyennek?
És hogyan eresszem el a negatív, lenéző véleményeket, amelyeket jelenleg magamévá teszek, és mivel engem lenéznek és zavar, védekezésül én is lenézővé válok?
Nagy szorgalmam van a tanuláshoz. Sokat tanulok és sokszor nézek utána plusz dolgoknak.
Autodidakta módon is tudok tanulni. Ugyan lassan-lassan, egy könyvet pl egy hobbimról sok idő elolvasnom, de elolvasom.
Rá tudom venni magam egyedül a testmozgásra, méghozzá például az otthoni tornázásra. Persze nem hajtom magamat, de mozgok.
Van lelkierőm változatosan beosztani a szabadidőmet.
Sok lenézés és sok csodálat ér. Sokak csodálnak ezek miatt.
Mire használjam ezt a szorgalmamat?? Hogyan ismerjem fel, mire kell használnom?
A házimunkában nagyon lusta vagyok egyébként, és a másoknak való segítésben is. :(
2., ez mire volt jó?
Te dolgod, lenézhetsz, lenéz más is.
Amúgy ha nem írom oda az utolsó mondatomat, az a gondja egyes, szerintem szándékosan kötözködőknek, hogy csak fényeztem magam, ha odaírom, az mint neked.
Kötözködj inkább a barátaiddal meg a szüleiddel. Ja, hogy élőben nem mersz?
"önmagát nagyzolásos módon fontosnak hangoztatja az illető, sikerről, korlátlan hatalomról fantáziál, önmagát különlegesnek véli, másoktól elvárja, hogy csodálják és ennek megfelelő bánásmódot vár el, éppen ezért csak kihasznál másokat"
Na ebből a részből pont nem igaz rám semmi.
Tisztázzuk a továbbiak előtt.
Tény, hogy mondjuk úgy, fényeztem magam a kérdés kiírásakor.
De úgy érzem, tényleg nincs bennem az a lustaság, ami az emberekben általában. Meg kellett fogalmaznom, hogyan, hol, miben érzem magam túl szorgalmasnak. Máshogy nem lehet kérdést kiírni... Úgy lehet egészség/mentális egészség kategóriába kérdést kiírni, ha tisztázod, mi a probléma, a kérdés tárgya. Részemről ez megtörtént.
Egyébként pont, hogy úgy érzem, nem vagyok normális, kimaradok valamiből, nem érek el semmi a "törtetéseimmel".
Pont, hogy azon szoktam gondolkozni, megéri-e úgy, hogy valószínű csak az enyém marad, semmire se tudom a tudást, a megszerzett képességeimet felhasználni, se mások segítésére (igen, etéren szívesen segítenék: a képességeimet a közjóra javára...), se mások oktatására, semmire...
Pont, hogy azon szoktam gondolkozni, hogy vajon betegség tünetei-e ezek, vagy csak ilyen vagyok.
És pont, hogy azt szoktam érezni, hogy valahol az egészséges lustaság az, ami a többi emberben benne van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!