Pszichológusi terápiánál ezt nevezik áttétnek (többi lent)?

A terápiás kötődés normális, sőt, szükségszerű. Nem maga a kötődés az áttét, hanem az, hogy a kötődési kapcsolatban milyen érzéseket élsz meg.

Pl. a minap a pszichológusom mondta, hogy amikor aggódom érte (mert valami rossz történt vele), akkor oda-vissza működő módon valójában a szüleimért is aggódom, akikkel szintén valami rossz történt.

Vagy pl. haragszom rá valami miatt, akkor valójában nem rá haragszom, hanem egy bizonyos viselkedésre, amit tőle tapasztalok, és korábban már mástól is tapasztaltam.

De ezeknek az érzelmeknek a feltétele a kötődés, az érzelmi bevonódás. Lehet kötődni, sőt, a jó terapeuta maga is bevonódik a terápiás kapcsolatba. (Ezt én azáltal értettem meg, hogy pl. én tanárként tudom szeretni a tanítványaimat, attól, hogy ez a munkám.)

Tehát nyugodtan szeretheted a pszichológusodat, sőt, kell is szeretned ahhoz, hogy a terápia igazán hatékony legyen! :) És iránta érzed a szeretetet, csak arra figyelj, hogy a szeretet mellett milyen érzések bukkannak még fel benned iránta, azokat azonosítsd magadban, mondd ki, beszéljétek át, mert ettől működik a terápia! (Pl. érdemes azt is megfigyelni, ha az álmaidban jelenik meg a terapeuta, vagy valamilyen álombéli szituáció kapcsán ő jut eszedbe - ezek az álomelemzések nekem nagyon sokat segítettek!)