Mi van velem?!?

Sziasztok!

Én egy 18 éves férfi vagyok. A problémám az, hogy "depressziós" vagyok.

Már lassan 2 hónapja azon emésztem magam, hogy szeretem-e a barátnômet? Vagy akarok-e vele lenni? Kell-e nekem?

Semmihez és senkihez nincs kedvem...

A barátaimmal is ezt a hibát követtem el. Nem akartam velük lenni, mindig kitaláltam valamit, hogy miért nem érek rá vagy valami. Nem szerettem velük lenni.

Most a barátnômmel is gondok vannak.

9-10 hónapig nem mutatta ki, hogy mit érez. Vagyis nem úgy, ahogy azt Én akartam. Aztán csak sóvárogtam, küzdtem és végül rájött, hogy tényleg szeret. Aztán mostanában csak a rosszat látom benne, csak a rossz, veszekszek vele meg minden. Nem veszem észre, hogy mennyire szeret. Engem pedig annyira elkeserít az, hogy nem tudom, hogy mit akarok. Aludni sem tudok, pszichiáterhez járok, de az is csak a hülyeségét mondja. De mindegy..

Semmihez nincs kedvem, semmit nem akarok..

Nincs önbizalmam és önértékelésem.

Amilyen gyönyörûnek találtam a barátnômet, most pedig nem. Nem értem.. Elszomorít ez is nagyon.

Igazából nem akarok semmit..

És azt sem értem, hogy miért érdekel más nô jobban, mint a kedvesem. (Pedig nem akarom ôket, nem akarok tôlük semmit..)

Nem voltam ilyen soha. Sok stressz ért egész életemben.

A gyermekkorom egy nagy f*s volt.

A szüleim 2 éve elváltak, mamám is meghalt lassan 2 éve.

Gyógyszereket is szedek, de nem használnak, pedig már a 3. gyógyszert próbáljuk.

Semmit nem akarok jelenleg..

Már a személyes higéniámat is elhanyagolom.

Eltolok mindent és mindenkit.

A nevelôanyám segített eddig (Ô is depressziós).

Ô régen ölelgetett, de mára már Ôt sem szívesen ölelem meg.

Egész nap csak azon kattogok, hogy "szeretem Ôt, igen!".

De az a furcsa, hogy mikor vele vagyok, akkor tudok nevetni, jobban érzem magam. Minden találkozás elôtt izgulok és úgy ver a szívem, hogy majd kiugrik.

Sok mindent nem értek. Próbáltam összetömöríteni amit gondolok, remelélem értitek.

A válaszkat köszi.