Szociopata vagyok, vagy mi baj van velem?

Nem tudom hogy mi bajom van,de valami biztos nincs rendbe az agyamban.Kiskoromban már nagyon fura különc gyerek voltam.Kiskorom óta olyan rideg vagyok,nem igazán szeretek senkit,csak a családomból pár személyt.A barátaimban nem bízok meg,és nem igazán érzem a barátaimat barátoknak,de ha nem akarok megint különc lenni egyedül,akkor hozzájuk se szolnék.Midig rideg voltam mindenkivel és észrevettem hogy így másoktól is ridegséget kapok,ezért elkezdtem színészkedni,olyan 2.óta tanultam meg jól eljátszani a dolgokat.Felvettem egy kissé butuska de szerethető lány "képét",mert így nem leszek különc.Régebben mindent ráfogtak arra hogy szégyelős vagyok,pedig valójában nem is,csak nincs nagy kedvem a sok kétszínű barmokkal társalogni.Mondjuk az is igaz hogy elég nagy rossztulajdonságom hogy mindenkiben csak a rosszat látom meg.Észrevettem hogy eddig másokat nem tudtam sajnálni,csak magam miatt tudok sírni.És lehet hogy ez furán fog hangzani,de ha a legjobb barátaim jönnek nekem rinyálni a rossz életükröl és igazságból imádom őket ilyen szánalmasnak és sebezhetőnek látni,mindig mosolyognom kell ilyenkor,de nagyon jól vissza tudom fogni a mosolyomat.Szeretek másokat megbántani mert így erősnek érzem magamat és jobbnak nálluk.A vitákból mindig én kerülök ki a jónak,és mindig éngem sajnál,mert ilyennek ismertek meg.Még a szeretteimnek is szeretek fájdalmat okozni.Egyszer beszedtem egy csomó gyógyszert,hátha valami bajom lesz,hát sajnos nem lett,de a szüleim észrevették és ezzel talán a célomat el is értem.De annyira gyűlölöm a barátaimat,és azt hogy sose viselkedhetek úgy mint amikor nem kell színézkedjek.Mostanába kezdek rájönni hogy ez nem normális de nem tudom mi van velem,kiskorom óta ilyen vagyok.Talán ilyen a természetem?Változnom kéne?Mi a bajom?Tudok még esetleg megváltozni és normális lenni?

Egyébként én egy 14 éves lány vagyok.