Milyen egy pszichiáterrel, pszichológussal beszélgetni?

Én kiskoromban voltam, de egyáltalán nem volt rossz. Gondolom egy gyereket máshogy kezelnek, de azért a felnőttektől sem várják el, hogy mindenttudóként menjenek el a pszichológushoz.

Egy aranyos nnénivel voltam, mindenfélét játszhattam nála. Meséket találhattam ki, meg mindenfélét játszottam vele. Közben kérdezgetett, puhatolózott, de egyáltalán nem volt zavaró, jó beszélgetőtárs volt.

Azért kellett járnom hozzá, mert egy ideig rosszul láttam, de nem találtak semmit a szememmel, és kitalálták, hogy biztos figyelemhiányos vagyok - akkoriban született kistesóm.

Szerintem nem kell rágörcsölnöd, nem fogja elvárni tőled, hogy mindent kitalálj hogy kell. Biztos irányítani fogja a programot, de hagyni fog kibontakozni.

Az a része nehéz, amikor mesélned kell a problémáidról. De ott sem kell megijedni, ha megakadsz, akkor tesz fel kérdéseket. Az sem baj, ha összevissza beszélsz, vagy ha alig tudsz kinyögni valamit. És nem kötelező mindenre válaszolni! Na jó, nyilván azért mész oda, hogy megoldd a problémáidat, és úgy nehéz, ha nem is beszélsz róluk... de nem fogja erőltetni, hogy belemenj valami olyanba, amibe nem szeretnél.

Nekem összességében pozitív élmény volt a beszélgetés a pszichológussal - bár az igazán komoly problémáimba egy alkalom után még nem avattam be...

Nem, nem olyan, mint a Csernus :-) A Csernus az egy külön kategória.

Az első ülés egyfajta tapogatózás, röviden össze kell foglalni az élettörténeted (akkor még az égvilágon semmi nem fog kiderülni), tisztázzátok a kereteket, a módszert, az ülések gyakoriságát, kitűzitek a célt.

A terápián jellemzően TE beszélsz, a pszichológus pedig figyel. Néha visszajelez, kérdez. Ha nem érted a kérdést, vagy amit mond, akkor jelezd! Kérdezz vissza!

Írásban nem lehet hatékonyan terápiát tartani - csinálják, de egyáltalán nem hatékony. Személyesen ugyanis a metakommunikációddal is jelen vagy, és a pszichológus is. Nem biztos, hogy rögtön egymásra tudtok hangolódni e téren, de idővel menni fog. Nekem pl. a pszichológusom sokszor azt jelzi vissza, hogy a metakommunikációm és a verbális kommunikációm nincs összhangban, és én is megtanultam idővel, hogy olvassak a testbeszédéből. És most már kérdezek is, pl. megkérdezem, hogy most éppen min mosolyog. És akkor elmondja.

Tesztek nem feltétlenül vannak, nálam nem volt.

És ne Csernusból indulj ki! Az is egy módszer, de én nem értek vele egyet, több okból. Egyrészt ő úgy szembesít, hogy nem feltétlenül vagy rá felkészülve, amit mond - sokkal hatékonyabb, ha te magad jutsz el azokhoz a felismerésekhez, amiket a képedbe vágnak! Van, hogy szembesít dolgokkal a terapeuta, de fontos, hogy ez megfelelő időben történjen, amikor már készen állsz rá. Egy jó terapeuta ezt tudja kezelni! Csernussal szemben a legtöbb pszichológus inkább empatikus, megértő, elfogadó. Mert ez IS a terápia lényege, hogy megtapasztald, hogy értékes vagy, szerethető vagy, hogy nem ítélkeznek feletted. Szóval egy jó terapeutával élmény beszélgetni. Ahhoz pedig, hogy meg tudj nyílni, idő kell, meg kell tapasztalnod, hogy nem ítélnek el, hogy bármit is mondasz, megértésre, elfogadásra talál. Egyéntől függ, hogy ki mikor nyílik meg, de célszerű kicsit "erőltetni". Én azt tettem, és azt tapasztaltam, hogy nem dől össze a világ, ha kimondom, kimutatom az érzéseimet. :)