Aki furcsa, kirí a többiek közül, annak meg kell változnia?

Ugyanaz.

Na jó, értem, miért nem ugyanaz, de az is embercsoport.

És honnan gyűjtsek?

És jó ötlet?

És nincs nyomós hátránya?

#4 azért elgondolkoztatott.

Igaza van, hogy változni kell. Szerintem én változtam is és még akarok is.

Viszont a második része is igaz, a közösségnek is alkalmazkodnia kell és valóban mindenki más és más elvileg.

Van egy-két idős, akiben nagyon bízom.

Nekik szoktam elmondani, hogy sokszor konkrétan azt látom, hogy egy adott csoportban mindenki ugyanazt akarja csinálni, ugyanazért lelkesedik és ugyanazok a vélemények. Én egy darabig tűrök-tűrök-tűrök, majd elpattan a cérna és véleményt nyilvánítok. Ekkor "meg akarnak enni".

Erre szokták válaszolni az idősek - nyilván a korral együtt tapasztaltak is lettek -, hogy szerintük nincs olyan, hogy egy embercsoportban mindenki azt akarja, csak alkalmazkodnak.

Miért kell?

Miért "bűn" kimondani a véleményt?

Szerintem könnyebb lenne - nekem legalábbis!! -, ha mindenkit meghallgatnánk, és nem mindig a hangadók győznének. Persze ehhez hozzá kellene tartozzon a másik véleményének tisztelete, a másik ember tisztelete: nem "esszük meg" a véleményéért...

#3

Miben vagy fura?

Művészlélek vagy te is? (Amúgy én az vagyok, bár még csak hárman mondták ki és én magam.)

Nagyobb társaság nem jó nekem, főleg, ahol csak beszélgetni gyűlnek össze.

Ezért szeretnék olyan kört, ahol már bizonyos dologra "szakosodott" lelkű emberek vannak, már olyanok, akik nem "átlagosak": művészlelkűek vagy valami hobbi megszállottjai.

Például sokan nem díjazzák, hogy sokat beszélek, és hétköznapi dolgokról, amit meglátok vagy ami eszembe jut arról, amit meglátok. Sokan problémázásnak érzik (WTF?? Sose értettem ezt...), sokakat egyszerűen fáraszt.

Megértem ezt, hiszen engem is fáraszt, ha rokon a kajáról és a napirendről beszél órákig megállás nélkül, vagy valaki a saját hobbijáról.

Viszont annak ellenére, hogy megértem, hogy fárasztó ez, olyan emberrel jönnék ki jól, aki tolerálja. És lehet, hogy ő is beszédes lenne, és akkor már nem csak én lököm a hüly.e rizsát, hanem ő is és akkor mindketten alkalmazkodunk.