Mivel beszéltétek le magatokat az öngyilkosságról? Miért ne tegyem meg? 23/L

Magamat:

- kezem-lábam ép, rengeteg lehetőségem van

- családtagok, gyerek, akikért még felelős vagyok

- félelem

- és amint mondta valai: ráérek, később is megtehetem, minek siettessem

A te helyzetedet nem ismerem.

Még egy:

egyszer szerelmi bánat miatt elkeseredve a síneken sétáltam, meg akartam halni. Jött a vonat, tülkölt, megijedtem, és leléptem.

Utána még sok szép és kevésbé szép dolog ért engem.

(bár mostanság újra foglalkoztat a gondolata, néha fáj az élet)

Egy hullámvölgyben vagy, és máris öngyilkos lennél? Nagyon szerencsés lehettél eddig, ha semmi komoly baj nem ért.

Azért ne légy, mert semmi sem tart örökké. A legnagyobb bíztatás, és figyelmeztetés: Elmúlik. Ezt jól jegyezd meg!

Mag

Én abban hiszek, hogy nem csak anyag vagyunk, sőt, a lélek vezérli a testet. A lélek viszont halhatatlan, azaz nem csak egyszer élünk. A feladatainkat valamikor meg kell oldani, hiszen azok a lélekéi, és nem múlnak el a testtel. Épp ezért nem célszerű tudatosan növelnünk és nehezítenünk a feladatlistát, hiszen saját magunkkal szúrunk ki.

Ha privátban elárulod, milyen betegséggel küzdesz, talán tudok segíteni.

Nekem már volt pár kísérlet féleségem, de valamiért mindig megálltam még időben. Mindig a legkritikusabb pillanatban jött valami dolog, amiért hirtelen úgy éreztem, hogy még élnem kell, mert hátha később jobb lesz.

Természetesen nem lett jobb, viszont újabban azért nem akarok öngyilkos lenni, mert egyrészt szedek egy gyógyszert, ami kiveszi az egész érzelmi töltést az egészből (jobban nem tudom megfogalmazni; a lényeg, hogy csak "tudom" hogy jobb lenne nekem holtam, még sincs mögötte semmilyen érzelem, mint a gyógyszer előtt; fásultabb lettem talán?), a másik pedig, hogy eszembe jutnak a szüleim, akiket nem akarok magukra hagyni (egyke vagyok)...

Úgyhogy perpillanat úgy vagyok az egésszel, hogy ha nem javul a helyzet, akkor addig, amíg életben vannak a szülők én is élek és ha meghalnak, akkor nem sokkal utána megyek utánuk. Persze ez is változhat, de a lényeg: gondolj a szüleidre, rokonokra esetleg barátokra, ha vannak.

25/F

Én nem beszéltem le magam, hanem szerencsém volt, de soha az ég világon többet nem fogok ilyet tenni. Viszonylag jó helyzetben vagyok, mert ott a családom,(főleg a nővérem), aki tényleg szeret. Ha ők nem lettek volna, biztos, hogy találtam volna rá módot, hogy sikerüljön.

Úgyhogy én azt tanácsolom neked, gondolj a szeretteidre. Biztos, hogy van a világon valaki, aki szeret téged is:) Gondolj rá mekkora fájdalom lenne ez a számukra. És ne add fel soha! Igenis történhet veled jó dolog is. Hidd el. Ha előre úgy gondolod, hogy nem lesz jó az életed, akkor nem is találsz majd boldogságot.

És annak, aki gyávaságnak gondolja... Messze van ez a gyávaságtól. Nagyon messze. Inkább mondanám önzőségnek, mint gyávaságnak. És különben sem tudja senki a másik ember hátterét és hogy ki mennyit bír ki. Te is lehetnél olyan helyzetben, hogy nem találsz semmilyen kiutat és senki nem tud segíteni. Nagyon-nagyon szörnyű érzés.