Nő létemre vannak olyan gondolataim, hogy aki ártott nekem belevernêm a fejét a falba vagy leszúrnék olyan nőt akire féltékeny vagyok, orvoshoz forduljak?

Hajajj, mint az Édes Anna. Kis visszafogott csendes szófogadó leány, aztán legyilkolja a háziakat...

Szerintem valami dühkezelési tréninget keress, vagy ilyesmi...

Szerintem ez csak még ok, hogy elmenj jógázni :D Mert pont az alakítja majd ki azokat a lelki izmokat, amik hiányában most úgy érzed nem lenne türelmed. Szerintem egy kipróbálást megér. Nekem akiket ismerek és csinálják azokat úgy látom elég egyensúlyban tarja.

De én meg úszom és szaunázom (ha épp van pénzem :) és az is jót tesz szerintem.

Amúgy nekem az az érzésem, hogy ezek a gondolati minták részben szokások. Kicsit olyan, mint amikor az ember ok nélkül kimegy a hűtőhöz és eszik, pedig nem is akart. Vagy hogy olyasmi, mint valakinek a szavajárása. Szóval valami minta, amit hozzátársítottunk bizonyos helyzetekhez. És valahogy át kell szokni egy másik mintára. Azt pontosan én sem látom, hogy hogy kell :D Talán első lépésben valahogy észre venni amikor csináltuk amit nem akarunk(mert sokszor nem is tudatosodik, hogy kivettünk valamit a hűtőből és megettük), aztán meg valahogy elengedni ezt a dolgot. Fene tudja hogy. Neked gondolom valahogy lágyítanod, puhítanod kéne magad.