Ez valami betegség nálam? Hogy kezeljem?

Olyan, mintha két énem lenne, mármint hogy két énem is van. Van a régi, úgymond vele vagyis ő-ként (nem tudom megfogalmazni:D) nőttem fel, ő amolyan gyámoltalan, elbújós, rettenetesen félős egyén, nem mer idegenekhez szólni, egyedül menni az utcára, viszont nagy szíve van és segítőkész, rendes, szóval ez a tipikus aranyos kis félős kislány. A másik énem aki kiskorom óta bujkál bennem, csak valahogy nem törődtem vele, vagy nem tudtam, az meg teljesen az ellentéte. Szóval ő az az ember, akit nem érdekel más, csak maga és a saját célja, amiért bármit meg tesz és jóformán semmitől nem fél.

Gondolom ez azért van, mert kiskoromban a gyengeségem miatt sokat bántottak és egyfajta bosszúvágy vagy mi jött létre bennem, és olyan mintha egy másik énként próbálna kitörni, bár lehet, hogy rosszul látom.

Szóval azon gondolkodok már egy ideje, hogy ezt a másik, szabadabb énemet ki kéne valahogy engednem és akkor lehetnék ő. Nem szeretek a régi lenni, nem élvezem így annyira az életet, bár lehet, hogy ez is hülyén hangzik. A vadabb énemet még régebben el is neveztem, felvehetném pluszba azt a nevet, bemutatkozhatnék úgy és akkor az emberek az új énemet ismernék meg és akkor én ő lehetnék.

Ennek van valami értelme? Mit kezdjek ezzel a dologgal? Nem akarok dokihoz menni vele..

Köszönöm!