Nem köt le semmi, nincs kedvem emberek közé menni, beszélgetni, mosolyogni. Hogy lehetne megállni a lejtőn?

Na, akkor sorban:)

Hangszer: játszom több hangszeren is, de nem találok benne sok élvezetet mostanában.

Tanulás: a 3. diplomámat fejeztem be tavaly télen, úgy döntöttem kell egy kis szünet, amúgy a doktorim témáján agyalok és lehet hogy tavasszal megpróbálom a felvételit. A munkámat nagyon szeretem, erre nem fogok rájönni, hogy marhaság, mert mindig is ezt akartam csinálni és jól is megy. Viszont a legrosszabb, hogy még így is egyre kevesebb örömet látok benne.

Gyerek... ha csak rajtam múlna, már legalább 5 lenne. De egyelőre nem találtam meg azt az embert (vagy ő nem talált meg engem), aki tőlem szeretne gyereket. nagyon hiányzik, vágyom is rá, de ehhez ketten kellenek.

Tudom, hogy most úgy tűnik, hogy nem jó semmi tanács, pedig nagyon is jó, csak visszajelzésként azért is írok, hogy lássátok, hogy már mennyi mindent kipróbáltam.

A barátaim egy részét költözés és egyebek miatt elvesztettem, de az igaziak megmaradtak.

Nem, arról szó sincs, hogy jó dolgomban nem tudok mit csinálni. Napi 10 óra munka (renegeteg szellemi kihívás, sokszor azonnali döntés), lakáskeresés, egy beteg nagyi, családi gondok, szóval a gondtalanságtól szerencsére messze vagyok.

Lehet hogy sporttal érdemes lenne többet próbálkoznom, mert sportolok ugyan, de mivel igazán nem öröm, ezért nem olyan sokat. Az extrém sportokat kihagynám, elég suta vagyok ilyenekben, az első falról lezúgnék.

Ma voltam kineziológusnál, nem tudom segít-e, még olyan vegyes bennem minden. Mostanában kicsit jobb, vagyis annyira nem rossz inkább úgy mondanám. De nem ennek kellene a célnak lennie, hogy túléljek.