Nem köt le semmi, nincs kedvem emberek közé menni, beszélgetni, mosolyogni. Hogy lehetne megállni a lejtőn?

Nem érdekel semmi, a munkámat elvégzem, mert muszáj, bár néha egy kicsit munka közben el tudom felejteni, hogy mennyire nem vagyok jól, de utána megint nagyon rossz. Legszívesebben csak egyedül lennék, hogy ne kelljen senkivel beszélgetni. Vagy nem tudok aludni éjjel vagy egész napokat aludnék át. Sokszor elsírom magam, akár semmiségeken is, máskor meg olyan mintha nem lennének érzéseim, csak elmegyek dolgok, események mellett. A sport nem segít, néha elkényszerítem magam programokra, de vagy hazamenekülök, vagy valahogy kibírom és alig várom, hogy vége legyen és egyedül lehessek újra. Próbáltam recept nélkül kapható hangulatjavítókat, de nem ért semmit.