Mit tegyek, hogy ez ne zavarjon és ne érezzem magam ennyire értéktelennek?

Jó ideje vagyok már közalkalmazott a munkahelyemen, és amikor kiderült, hogy a barátomat fel fogják venni állandóra, akkor teljesen kiakadtam. Természetesen jönnének tök jogosan az értetlenkedő kérdések, hogy miért baj ez nekem. Igazából azért, mert totál értéktelennek érzem magam, mert látom, hogy barátom úgymond felsőbbrendű azáltal, hogy állandósítva rendes alkalmazott lesz.

Aztán kitérnék egy munkatársamra is, aki egy velem egyidős csaj, és mielőtt barátom odaérkezett, azzal a csajjal nagyon jól elvoltam. Sokat röhögtünk meg beszélgettünk. Amióta ott van barátom is, a csaj szinte csak vele tartja a szemkontaktust, jobban beszél felé, mint felém. De amikor nincs ott barátom, akkor megy minden a régi kerékvágásban. Nem gondolnám, hogy akarna barátomtól bármit is, de mégis rendkívül bosszant a dolog, és nem tudom hová tenni. Egyedül az boldogít, hogy a csaj nem lesz ott véglegesen, szerencsére pár hónap múlva eltűnik onnan.

De bármikor jöhet még ilyen helyzet, mit tehetnék hogy ez ne aggasszon ennyire? Önbizalomhiányom is van elég, de ezt a jelenlegi helyzetet hogyan tudnám jól megoldani?

Hogyan tudnám elérni, hogy ne érezzem azt, hogy a barátom árnyékában élek?