Könnyebb vagy nehezebb út. Segítség?

Szóval, úgy nagyjából ebben az évben kezdődött, de már pár évvel ezelőtt is voltak bajaim, de nem ilyen szinten. Minden az otthonommal kezdődött tömören el vette a bank. A házban voltak még dolgok pl.: nem volt villany stb. tönkre mentünk, de ez már nem lényeges. El kellet költöznünk. Ahol most élek elég nehéz mivel nem igazán szoktam még hozzá hiányzik a régi életem stb. Majd nyár végén iskola kezdést követően közvetlen ki raktak, mivel nem tudtuk fizetni (alapítványi iskola).. Ez annyira nem sokkalt le vagy csak én hittem azt anno. De így bele gondolva mennyire jó volt minden, független az ottani gondoktól. Kerestünk egy új iskolát nem jártam sokáig oda nem tetszett. Tudom hülye kifogás le kell sz*rni takarodjak csak be hisz a jövőm. Ezt követően kerestünk egy másikat ahová fel vettek igaz nagy nehezen, de ez most nem lényeges. Igazából innen lett rosszabb az egész. Új hely, új környezet, új emberek. Tudni lehet rólam hogy nehezen illeszkedek be. Gondoltam én hogy majd hú most én meg mutatom, csak hogy ezt a társaság nem éppen így gondolta (nem fogadtak be). Ez engem nagyon le sokkalt. Össze törtem a mai napig nem tudom miért lett ennyire rossz a helyzet. EL kezdtem kerülni az iskolát nem jártam be első hetemen már nem mentem be sírtam, remegtem. El kezdtem nyugtatót szedni nyugtatózva mentem el majdnem mindenhova bele értve a suliba is nem sok sikerrel. Ha nem mentem otthon ültem, gondolkoztam, sírtam. 3 jegyet rontottam majdnem mindenből 10kgt fogytam 3 hét alatt. Nem eszek semmit nincsen étvágyam sírok 11-ig alszom az arcom be van esve karikás a szemem csont és bőr. El mentem pszichológushoz aki el akart küldeni pszichiátriára mert hogy ő ezzel nem igazán tud foglalkozni, de én ezt nem akartam gyógyszeres kezelés stb. magamat hibáztatom el kezdek gondolkodni a lelki állapotomról és sírni kezdek hogy így el k*rtam magamat. Van hogy nincsen kaja itthon mert éppen nem tudtunk venni. Ülök hallgatom a nyomasztó zenéket és egyre csak mélyebbre és mélyebbre megyek el határozom hogy ez nem mehet így tovább jó kedvem lesz másnapra ugyan ez. Nézem az embereket akik mennek ide oda a barátaikkal vannak és el kezdek sírni hogy nekem miért nincsen ez mindenki el távolodott tőlem még akit barátomnak hittem az is. Van hogy magammal "veszekedek" a tükör előtt el hordom magamat mindennek, saját magammal megbeszélem hogy meg változom. Magamat nézem a tükörbe és csak a hibát látom. Idegbeteg vagyok már a legkisebb dolgokért is. Sírok azért ha pl.: le lökik a kabátomat azon gondolkozom mi lesz holnap az álmaim el vesztek amiért eddig éltem. 3 éve testépítés szerűen edzek egyik napról a másikra abba hagytam nem látok benne semmit nem bízok magamba abba hagyom az edzés felénél le sz*rom. Járkálok nézek ki a fejemből, játszom egész nap már azt is kezdem megunni. Egyedül vagyok, 3 hete beteg vagyok. Nem tudok meg gyógyulni nem megy, szét tömöm a fejemet vitaminokkal, gyógyszerrel semmit nem segít. A hajam valamilyen szinten el kezdett hullani. le járattam magamat emberek előtt "kihasználtam őket" mikor fel vettek kényszerből a suliba. Van egy fóbiám nem tudok közterületen wc-zni ha van bent valaki vagy ha csak hallom hogy beszélgetnek nem megy 10 percig ott állok magamat hibáztatom ki borulok. Van hogy fél napig nem wc-zek mert tele van a wc vagy ha nincsen van bent valaki és ebben a tudatban nem megy. Sehol sem tudok csak ha csend van és kihalt környezet. Ez olyan szinten el torzult hogy már itthon sem megy ha beszélnek vagy ha a másik szobában vannak. Nem érdekel a jövőm amiért eddig éltem feladtam nincsen célom ami volt már el veszett (nem olyan jött ment cél 5 éve ez a célom vagyis már csak volt) Így tömören ennyi.