Mit tudok tenni a közömbösség ellen? (Részletek lent)

Elég fiatal vagyok,de a világrajövetelem után rögtön elég sok gondom lett:beteges voltam+a vérszerinti anyukám otthagyott a klinikán,ahol szült+koraszülött voltam.Aztán örökbe fogadtak,1996 októberében kerültem először is nevelőszülőkhöz,majd később ők lettek az örökbefogadó szüleim.Azok után,hogy örökbe fogadtak még a gondjaim nem értek véget.Továbbra is beteg voltam,elég gyakran.Elég sok ambuláns lapom van kiskoromtól kezdve egészen mostanáig,mindenféle klinikai,kórházi jelentések.Egy A4-es lap van a felsorolt betegségekről,gyógyszeres kezelésekről,táplálásról.Mindezekhez hozzájön,hogy rideg környezetben nevelkedtem.A generációs szakadékoknak hála,anyukámnál nem volt divat az,hogy megértsen engem,a titkaimat ne mondja el másnak,így elvesztettem a bizalmát."Apám" tulajdonképpen alkoholista,de nem olyan,aki ver minket,hanem szimplán csak bunkózik velünk,meg anya ment ki hozzá,mikor itt esett el,ott esett el(a kritikus 2 évben),most már annyira nem kritikus a helyzet,mert volt 2 hetes elvonókúra,ami azonban kevés sikerrel járt,szinte már másnap ivott "apám",akit már csak idézőjelben tudok emlegetni,nem megy anélkül.Nem tudom őt tisztelni,nincs egy apaképem,nem láttam igazán ezt a szerepkört.Anya tulajdonképpen nem látja be a saját hibáit.Engem megvetne,ha tudná,hogy biszexuális vagyok.Mikor szórakozni akartam menni,akkor nem engedett,most meg már küldött volna 14 éves korom után,akkor meg már nem akartam menni.El lettem könyvelve egy lusta,senkiházi,buta lánynak.Amikor a múltkor elmentem velük fogadóórára,akkor mondja a matektanárnőnek anya,hogy:"De tanárnő,neki nincs önbizalma!"-és én meg majdnem belekérdeztem,hogy MIÉRT IS LENNE!?Meg egyáltalán hogyan?

Mindenki csak bántott egész életemben..

DE MINDIG VOLT EGY CÉLOM+1 BARÁTOM+EGY KEDVES EMBER,AKI MIATT ESTE AZT MONDTAM,HOGY JÓ NAPOM VOLT,és érdemes volt felkelni,és tenni a dolgomat.

3 éve folyamatosan(!!!!!),minden megállás és szünet nélkül csalódok a "barátokban","a családomban"..mindenkiben!Volt,hogy zaklatott a vezetős oktatóm is,mondjuk őt lerendeztem,dehát mindegy is.

És az a baj,hogy most már hatalmas közömbösséget érzek.Tudom,hogy van értelme felkelni,mert év végén vár az érettségi,és tenni kell érte,hogy jól sikerüljön,vagy legalább egyáltalán SIKERÜLJÖN!

..de azt látom,hogy nincsen egy olyan ember sem,aki mellém álljon.Mindenki minimum egyszer megbánt az életemben..legalább 1 ember lenne olyan,aki nem bánt meg..én is hibáztam sokszor,de ezt azért nem érdemeltem meg!

17/L-6 nap múlva 18,vigasztal a tudat,hogy magamért fogok felelni a törvény előtt is.