Kezdek nem bízni és egyre elzárkózni a pszichológusomtól. Miért?
Már egy fél éve járok és már a 2. alkalommal olyan dolgot mondtam el neki, amiről soha senkinek nem beszéltem. És ez a későbbiekben is így folytatódott, egészen addig, hogy már nem maradt titkom előtte. Mindent elmondtam, legyen az kínos, örömteli, szomorú, fájó stb. Most viszont az elmúlt 2-3 alkalommakkor már csak a nagy semmiről beszélünk. Ő próbálkozik és én is érzem, hogy lenne még egy-két dolog, amit fontosnak tartok és beszélnem kellene róluk, de sajna nem megy. Elsősorban kínosnak érzem ezt a "dolgot", másodsorban pedig úgy érzem, hogy nem is akarom elmondani neki, mert Őt úgy sem érdekli. Nem tudom és nem értem, hogy miért érzem ezt. Mi változott?
Továbbá: van konkrétan 2 dolog, amiről tud és egyről viszonylag elég sokat is beszéltünk, a másikról (gyerekkorban molesztálás) viszont semmit, pedig úgy érzem, hogy ez nagy baj és ezt tovább kellene boncolgatni. Az első dologgal kapcsolatban még annyit, hogy úgy érzem, mintha a részéről ez már lezárt téma lenne, én azonban már egy ideje érzem, hogy én viszont még nem zártam le magamban. A molesztálós dologgal kapcsolatban pedig az lenne a kérdésem, hogy miért nem beszélget velem erről? Elég sokat beszélünk a gyerekkoromról, mert úgy 75%-ra nem emlékszem, Ő azt mondja emiatt a rossz emlék miatt. De magáról a rossz emlékről soha nem kérdez, miért?
Nem akarok hazudni, így mindenképp le kell írnom, hogy nagyon sokat segített és nagyon is kedvelem, szeretem a pszichológusom (még akkor is ha a nagy semmiről beszélgetünk, sőt akkor még jobban). Csökkent a szorongásom, sokkal nyugodtam vagyok és bár nem sokat de mégis nőtt az önbizalmam is. De, és ez a lényeg: egyre inkább csalódást érzek a terápiával kapcsolatban és ami még fontosabb, hogy saját magamban is csalódtam. Ugyanis én egy olyan lány vagyok, aki megtartja magának a titkait, érzéseit, gondolatait, de mikor elkezdtem hozzá járni szinte azonnal elmondtam neki mindent. Most viszont megbántam, hogy így megnyíltam előtte és nem tudom, hogy miért? Pedig a pszichológus sosem adott rá okot...
20/L - Pszicho: 31/L
Én sosem tudtam alapból felfogni, hogy miért akarna bárki egy idegen emberrel beszélni, szóval nekem inkább az a fura, hogy eddig elmondtál neki bármit is, nem az, hogy most nem akarsz...
Belőlem egy pszichomókus egy szót nem szedne ki, az biztos!
28/N
Szia!
Először is,szerintem nem kell csalódottnak lenned önmagad irányába, amiért elárultad a "titkaidat". Szerintem nagy lépés, hogy tudtál róla beszélni valakivel. És nyugodtan mondd el neki őszintén a terápiával kapcsolatos jelenlegi aggályaidat. Azt is elmondhatod, hogy még lenne miről beszélnetek, de egyelőre nem tudod neki elmondani, nem hiszem, hogy vallatni fog. És gondolj arra, hogy mivel lettél több a terápia által, azok miatt már megérte!
"Belőlem egy pszichomókus egy szót nem szedne ki, az biztos!
28/N"
Azért fizetsz neki, nem is keveset, hogy meghallgassa a bánatodat, és segítsen feloldani a gátlásaidat. Ha nem mondasz neki semmit, akkor minek mész hozzá, és minek fizeted?
Jó vicc! Elmész orvoshoz, de nem mondod meg neki, mi fáj. Kb ennyi az eszed is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!