Szerintem ez nem normális dolog. Mit kéne tennem?

nagyon remélem valami tanácsot tudnátok nekem adni mert már nem bírom tovább !:'/ kicsit hosszú lesz de nagyon megköszönném a válaszokat..

2 éve alakulhatott ki ez nálam, amikor szerettem valakit de muszáj volt elfelejtenem (most lehet nagyon hülyének fogtok nézni de ez egy sztár volt akit már betegessen szerettem, és gondoltam egyet,bemeséltem magamnak h muszáj elfelejtenem..)it alakulhatott ki valami mert ezóta van ezek a gondolatok nálam -> elkezdek állandóan,de tényleg folyamatosan gondolkozok és nem bírom abbahagyni olyanokon gondolkodok h így végig mondom magamban a tulajdonságaimat ,meg h kik azok akik vannak az életembe a legfontosabbakat,meg a zenéket h miket szeretek amiből alapból nagyon sok van..és állandóan eltervezem az összes napomat sőt még most csak egy plt mondok a 10évvel későbbi életemet is..és ha vmi nem ugy van ahogy tervezem akkor megint elkezdem, de ezeket folyamatosan mondom végig magamba, ha végig mondtam magamba akkorsem nyugszom meg elkezdem megint mondani,és ha mondjuk 10000en lennének körülöttem akkoris csak mondanám magamba folyamatosan :'// mintha ott se lennék..mintha lenne egy másik énem aki nem engedné h ne gondolkozzak!!!! és ezt nagyon nagyon nehezen leküzdöm ezt az egészet pár hónapig jol vagyok semmi de tényleg semmibajom nincsen és utánna ugyanigy visszajön..:'( utoljára akkor jött nagyon elő volt másfél évig egy barátom , de ez nagyon bonyolult nagyjábol leírom, ht nem vagyok rá büszke de 10hónapig együtt éltünk 16 éves létemre..ő volt az első szerelmem ugy mond,mindenbe ő volt az első és nagyon összevoltunk már nőve soha sehova nem mentünk el egymás nélkül,nagyon szerettem és ő is engem és egyszercsak nem keresett többet szo nélkül elhagyott és ekkor jött még nagyon nagyon elő ez a'betegség' rengeteget szenvedtem ő miatta, de közbe még előjött ez a dolog is.. de végülis olyan sokáig nem tart de ezt az érzést senkinek nem kívánom!!! azthittem beleőrülök, és visszajön ez a 'betegség' csak nem annyira durván vagy nemtudom h mondjam..:'// orvoshoz még mindig nem sikerült ezzel eljutnom sajnos anyuval nem tudok normálisan beszélgetni ,sőt valamikor 1 mondatot nemtudok neki elmondani tesóm miatt főleg!! de szerintem ez nem normális dolog..és nem kéne elhanyagolni... mert végülis mindig visszajön ez a dolog.. már 1000x átgondoltam.. és sztem a változásoknál jön elő ez a dolog amikor vmi sokáig van és hirtelen megváltozik.. a pánikbetegségre gondoltam szerintem az lehet... a barátnőm akivel ugyahogy még eltudok beszélgetni mindenféle dologról,ő is mondja h ez nem normális dolog! és most is nagyon nehezen tudtam leírni de sztem még ez is kevés!! és nagyjábol írtam le mindent.. ti mit gondoltok erről az egészről? :''((