A tanulás miért mumus? Tényleg nem egy normális dolog?

Ha valakinek valami jól megy, mert okos, az oké.

Ha valaki nem okos, csak átlagos mondjuk, és nem megy neki jól, csak épp, amennyire a "túléléshez" kell, az is oké.

De ha valakinek jól megy, mégpedig azért, mert sokat tesz és küzd érte, az NEM OKÉ.

Ha sportban küzd, oké. Jó, mert társaságban van. De ha magányos sportban küzd, akkor is. Ha valaki a rajztehetsége csiszolásáért küzd, az is oké. Ha valaki zenél, az is oké. Ha ezek miatt bulikat mondd le, elmegy a fél fiatalsága, másra alig marad ideje, az oké.

Azonban ha valaki a tanulásban küzd...

Akkor mindenfélét ráakasztanak:

- Nincs fiatalság benne. -- Ne kelljen már azért lustának lennie valakinek, mert fiatal. Inkább értékelje azokat a "kiváltságokat", amiket azért kap, mert még nincs családja, nem ő keresi a kenyerét, lehet felelőtlen bizonyos dolgokban, nem más issza meg a levét, és ő se olyan keményen. Legyen elég ennyi. Hadd tanuljon!

- Elmegy a fiatalsága, és vissza fogja sírni. - Igen, lehetséges, hogy valaki túlzásba viszi. Nekem is volt olyan időszakom, és mostmár máshogy csinálnám. DE. Lehet úgy is keményen tanulni, hogy beosztod, jut is marad is, a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Például egyetemen lehet rendszeresen tanulni, napi másfél órát mondjuk zh időszak előtt is már, és másfél órával később beülni a kocsmába vagy a hobbiba kezdeni. Baj??

- Biztos teljesítménykényszere van -- Erre mondjuk visszakérdeznék, hogy: és??? Igen, emellett küzdenie kell, hogy elfogadja a rossz eredményt is; nade az úszónak is küzdenie kell, meg a lustának is, csak annak másban.

- Biztos stresszel. Erre szoktam mondani: Lehet, hogy pont az nyugtatja meg, hogy TANUL, ezért a tanulás miatt sokkal kevesebbet stresszel. Más miatt lehet, de azért, mert EMBER. Erre általános válasz, hogy nem, nem, biztos a tanulás miatt stresszel, csak nem tud róla. WTF?

- Lehet, hogy ez az egyetlen terület, ahol sikere van, ezért tanul keményen. -- ÉS??? Ettől még lehet, hogy a többi területet is felismerte, és tesz ellene, próbál változni és változik is folyamatosan. Csak mellette jól esik, ha meghagyja azt a területet, ahol biztos a siker.

Szóval nem sok logikát találok abban, hogy leszólják a tanulást.

Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy sok ember nem szeret "törtetve" megfelelni a mások által támasztott követelményeknek. De van, akit épp ez nyugtat meg, ha boldoggá nem is teszi (de a nem-tanulás se tesz önmagában senkit boldoggá...).

Baj???

Szerintetek?