Rájöttem valamire önmagammal kapcsolatban, ami nem tudom, hogy normális e?
Úgy tűnik, hogy a környezetem leképezése vagyok. Amikor beiratkoztam középiskolába, egy kezdetben jól tanuló srác mellett ültem, aki folyamatosan eresztett és egy idő után én is hanyagoltam az egészet, 2-esekkel bukdácsoltam, aztán összebarátkoztam az osztály legjobb tanulójával és nekem is hirtelen megugrott az átlagom, addigra a másik srác megbukott, de utolsó évben már alig beszéltünk. Most jóformán magasabb célokra törekszem a legjobb tanulónál. Ahogy telt az idő, mintha a magam formájára alakítottam volna őket, mindketten egy szinten érezték magukat velem és egy idő után mindkettőjüknél ez valósággá is vált és tényleg egy szinten voltunk. Általánosban is így volt, ez a dolog teljesen öntudatlan.
Az bizonyos, hogy az embert alakítja a környezete és némileg azonosul, de ezek tényleg nagy mértékű változások nálam, mert az eredményeim, a mentalitásom is teljesen átformálódik közben, mintha egy teljesen új emberré változnék. Vannak saját céljaim, de mindig megpróbálom túlteljesíteni azt a közeget (vagy embert) aki mellé kerülök.
válasza: válasza: válasza:"Megnyerve a másikat, elveszíted önmagad."
Velem is ez van, és szerintem ijesztő. Mármint, én nem csak a teljesítményüket "utánozom", hanem az egész viselkedésüket, felveszem az ízlésüket. Mintha közben megszűnnék létezni. Mintha engem körülvevő emberek nélkül nem lennék senki. Nem is igazán tudom, hogy ki vagyok valójában...
Bár én BPD-s vagyok, úgyhogy ez nálam nem is olyan nagy csoda, ráfoghatjuk, hogy identitászavar.
Egyébként viszont szerintem ez mindenkivel így van valamennyire. Pl. én "jó" voltam, ezért mindig mellém ültették iskolában a "rossz" gyerekeket iskolában, és bizony azok "meg is javultak" mellettem. Aztán önszántából mellém ült egy lány, aki a "rosszak" közé tartozott, és lássatok csodát: én is az lettem mellette. De megérte, nyolc éve ő a legjobb barátom :)
válasza: válasza:ezt kár utálnotok ez jó dolog. így vagyok egymásnak részei. átvesztek egymásból részeket. de tudtok új dolgokat is berakni. pl olvasol egy könyvet, kitalálsz egy dumát és azt beleviszed a beszélgetéseidbe és a többiek gondolkodás rendszerébe is beépül ez a dolog önkéntelenül. közösen gyúrjátok egymást, toljátok valamilyen irányba.
szerintem nincs az egész mögött egy én aki mi vagyunk. egy olyan hardver vagyunk amin bármilyen szoftver elfut. és más emberek, ingerek adják ezt meg. de gondolkodással vagy véletlen kísérletezéssel is lehet új dolgokhoz jutni és ezt másokon futtatni :D egy ilyen örvény az egész, amibe dobáljuk be a dolgokat. de van amúgy olyan valaki is, aki csak befogadni szeret ezzel sincs gond. szerintem az a gond talán, ha lezárjuk magunkat az ismerőseink elől és nem engedünk be semmit belőlük erővel. bár persze ez úgy sem fog menni :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!