Hogyan "szokhatnék le", ha társfüggő vagyok?

A párommal megromlott a kapcsolatom, de nem akarom elhagyni, bár magam sem tudom, miért, hiszen ebben a kapcsolatban már egyértelműen sokkal több a rossz, mint a jó. Felvetődött bennem a társfüggőség gondolata, a saját részemről, és az övéről is. Az interneten lévő összes információt elolvastam, és rám kivétel nélkül minden jellemzője passzol. A páromra csak néhány tünet illik rá, nem tudom, ő társfüggőnek definiálható-e, de igazából elsősorban a magam "gyógyulása" lenne a cél, mivel - még ha a párom szintén társfüggő is - ő úgyis lehülyézne, letagadná, nem ismerné fel, nem gondolkodna el rajta. Egyértelműen depressziós is, azt is tagadja hűségesen.

Szóval lényeg a lényeg, hogy szeretnék ebből kitörni. Mindenhol pszichológust, pszichiátert javasolnak - de nekem erre nincs pénzem. Vidéki kisvárosban élek, itt helyben ráadásul egyébként is esélytelen normális szakembert (vagy egyáltalán bármilyet) találni, bejárni a megyeszékhelyre meg szintén nincs egy vasam sem. Pályakezdő munkanélküli vagyok, a párommal élek együtt, akkor költöztünk össze, amikor meglett az első munkahelyem, de 4 hónap után kirúgtak, mert kellett a hely a főnök unokahúgának. Most egy munkaügyi központos tanfolyamon vagyok, amiért kapok ugyan bérpótló juttatást, de az nagyon kevés, mind kell a megélhetéshez, ráadásul nemsoká ennek a tanfolyamnak is vége lesz.

A kérdésem, hogy egyedül ki lehet-e mászni ebből az egész társfüggőség-dologból, és ha igen, hogyan?

23/N