Teljesen megőrültem volna? Mi a fene ez? Miért vágyom erre?

Olyan gyógyszer nincs.

Esetleg olyan van, ami segít a földön maradáson. Mármint, hogy elviseld ezt a szar létet.

Mert evidens, hogy olyasmire vágysz, amit leírtál. Van benne ráció, én is vágyom olykor ilyesmire.

Talán meg kellene barátkoznod önmagaddal. Amit szeretnél, azt egyébként pszich. szerekkel / drogokkal (simán mondhatod mindkettőre hogy keménydrog, mert komoly függéshez vezetnek) lehetne elérni, de akkor meg kb. olyan lennél mint egy fej káposzta vagy valami egyéb zöldség.

Magyarul semmire sem lennél alkalmas, csak ülnél egy helyben értelmetlenül.

Hogy a halál után mi vár az emberre az jó kérdés - de nem fogja senki megválaszolni. Ezért fél/tart a legtöbb ember tőle, mert semmi ismeretünk róla. Mármint hogy fizikailag mi történik a testtel az elég biztos, de hogy milyen megélni arról nincs megbízható infó.

Ha depressziód vagy egyéb mentális bajod van, akkor fordulj orvoshoz. Egyébként pedig zökkentsd ki magadat ebből a világnézetből.

Másnak is van elég baja, nem úgy néz ki amit elvárna vagy amit a tévében lát, nem azt a munkát csinálja amit szeretne, nincs elég pénze olyan dolgokra amit szeretne. De mégis, mi a fenét lehetne tenni az alkalmazkodáson és a lehetőségek legjobb kihasználásán kívül?

Másnak is fájnak a tagjai egy végigmelózott nap után, ha fizikai munkát kell csinálni azért, ha ülni kell egy irodai széken akkor azért. Másnak is ezer betegségre van hajlama, de a legtöbb amit tehet, hogy előrelátóan próbálja kerülni a hajlamosító dolgokat, pl. akiből várhatóan cukorbeteg lesz gondolom a saját érdekében nem tol le egész Dobos-tortákat a torkán addig sem...

Egyszerűen fogadd el hogy ezt "dobta a gép", ez jött ki a genetikából - ebből kell kihoznod a lehető legtöbbet. Attól hogy belemerülsz az önsajnálatba nem nagyon fog javulni, maximum rádpenészedik a ruha a szoba sarkában ülve.

Mikor lazítottál utoljára? Csak úgy, otthon, se tévé, se mobil,se tablet, semmi, csak úgy bámulni ki a fejedből, és csak úgy lenni?

Ez nagyon nagy feladat!

Ahogy olvasom soraidat, mintha magam nem is olyan távoli múltban lévő leírását olvasnám. Szemüveges vagyok, durva -6-os dioptriával, van feleslegem, érzékeny bőröm van, gluténallergiám is van, fogyszabályozós voltam tiniként, és még mindig kéne, (bár sokkal jobban néz ki!) mindig csúfoltak suliban, a körmeim mellett, ha stresszes vagyok, húsig rágom a bőrt. A hajam anno nagyon zsíros volt felül,de lent,mint a gyújtós fa, olyan száraz.... ekcémás voltam, hiperglikémiás tünetekkel, gerincbántalmakkal, visszérrel...

Depressziós, és szorongásos tüneteim vannak. Olyan helyen lakom,ahol szakmailag se, és emberileg sem vagyok igazán elismerve...

De nem megoldás sem a drog sem más. Már leküzdöttem egyszer ezt, és el kell jutni oda, hogy kordában tudd tartani! Nekem sokat segített, hogy 3,5 hónapja az étkezésemet egészségesebbre állítottam át, és a hangulatom nagymértékben javult. A többit pedig,amit lehet kezelni orvosilag, pl. a visszeret, hát akkor annak érdekében is tettem. Azért is, hogy ne nézzek a tükörbe ruhavásárláskor undorral magamra. 27 év fogyási kísérlet után végre úgy állok a tükör elé, hogy hmmm, na ez működik, csak így tovább. Sokat jelent a csoport támogatása,akikkel az étekzésünkról csoportot alakítottunk ki face-n.

Volt, hogy durva szakat kaptam a képembe a képességeimről, és kiborultam, de nagyon.... aztán mérges lettem, cselekedtem ellene, s lám, még itt vagyok, és az ügy elsimult. Nem egy egyszerű, és nem gyors folyamat, de én például igyekszem minden nap kicsit másként csinálni, mert talán akkor másfelé vezet az út, mint eddig. Igyekszem abba kapaszkodni, amiben jó vagyok, azokba, akik erőt adnak. És még sok a dolog....

Áss le mélyen magadba, kérdezd meg magadtól,miért nem jó neked,mi hiányzik? Miért érzed magad elnyomva/ elhagyatva/elhanyagolva?