Nem tudom mi ez csak sejtem, zavar, de úgy érzem van értelme ahogy viselkedem. Változtatni? Hm

A dolog az,hogy ha több ember van főleg ismeretlen akikkel sosem találkoztam még szabályosan menekülök előle leginkább észre sem veszem,elhúzódom a többi embertől.

Tudom,hogy ennek oka van és nem akarom,hogy ez legyen,de valami erre késztet,hogy ezt tegyem.

Fura lehet ez másoknak,de régebbre tekinthető vissza szerintem régebben is ilyen voltam menekültem mások elől néha,de azért sikerült kapcsolatot kialakítanom is ha akartam.

Ez antiszocialitás?

sosem szerettem másokat ismeretlenül sosem valahol mindenki idegen és egyébként sem szeretem azt se ha rám néz egy idegen! ennek am régebbi okai lehetnek azért nem vagyok olyan "vad",de sokszor frusztrálónak érzem már azt is ha valaki hosszabb ideig néz. Minek néz? nézze magát ._.

Tudom,hogy így sosem szerzek senkit sem magamnak pedig szeretnék,de ez a valami erősebb. A nézés meg nem azért zavar csak zavar! Néha legszívesebben tüskékkel lennék tele,hogy hozzám se nyulhasson senki sem. És jó is lenne bizonyos szempontból!

Egy pszichológus azt mondta nekem,hogy az un. kivetítés is van nálam amikor saját magam érzését vetítem ki másokra pl utálat ami van néha ha mást látok úgy érzem miért nem ölel meg,miért utál? :O ez a projekció szakszóval ._.

Nem tudom miért vagyok ilyen máshogyan könnyebb lenne minden más meg annyira se fogja tudni,de kiváncsi vagyok mások "véleményére"

Lényeg,hogy ha mondjuk van két ismerős akiket ismerek leginkább családtag mert nincs más akiket ismerhetnék akkor ha jön közbe egy másik ember és én észre sem veszem levegőnek nézem az jó érzés pedig nem tett ellenem semmi rosszat. Vagy ha utálom. Fura dolog az agy meg a psziché sztem túl sok is ahogyan az ember érez.