Az normális, hogyha heti rendszerességgel visszalátogatok egy olyan helyre, ahol rájöttem, hogy változtatni kell az életemen és ahol boldog voltam. (kórházról van szó)? Amúgy legfőképpen pszichológiai szempontból kérdezem ezt.

Elsőre tényleg fura, hogy visszajársz a kórházba... de miután elmesélted, hogy miért, és mi a célod vele, már teljesen érthető! Az pedig dicséretes, hogy végre vannak céljaid, és a tanulmányi eredményeden is javítottál.

Ha neked ehhez az kell, hogy rendszeresen eljárkálj a kórházhoz, akkor nyugodtan.

Nem, ez bizony nem normális.

Az, hogy visszavágysz oda, ahol rájöttél, hogy változtatni kell az életeden, és álmodban vagy az álmodozásaidban szeretnél visszatérni oda, ahol boldog voltál (hiszen törődtek veled), az belefér a normálisba, hiszen a lélek gyógyulni akar.

De az, hogy hetente visszajársz, ott ülsz, lesed a nővéreket és vágyod betegsen a figyelmüket és szeretetüket - na ez nem az.

Én azt javaslom neked, lévén, hogy 15 évest írál, ha jól emlékszem, hogy keress fel mielőtt egy Gyermek- és Ifjúsági pszichiátert. Az bevizelési zavarok is ide tartoznak, és a mélyésges szeretethiány is.

Mivel már rájöttél, hogy változtatnod kell, a motivációd megvan a gyógyulásra. Sok sikert! :) (beutaló kell a dokihoz a házidokitól és mivel 15 vagy, szülői kíséret, lehet nagyszülő is).