Érdemes 16 évesen pszichiáterhez mennem?

Előre is megjegyezném hogy az, amit leírok az nem képzelgés, vagy idióta tini picsogás, hanem a lehető legigazabbat írom le.

A helyzet az, hogy már nagyjából 2 éve tapasztalom azt(mióta anyám elvált apámtól) hogy gyakrabban van rossz kedvem, nem sima, hanem afféle depresszív hangulatom van, vagy is legszívesebben végeznék magammal hogy ne is legyen több gond velem az életben. Amióta elköltünk a régi városból azóta nincsenek is barátaim, csak akkor érzem jól magam ha itthon vagyok. Egyenesen utálok iskolába járni(régen szerettem) mert ott is közösségben vagyok, és ha olyan feladat van hogy csoport munka, akkor egyenesen rosszul vagyok, vagy néha az is előfordul hogy félek ha hozzám szólnak, például ha a tanár megkérdez valami tök természetes dolgot, akkor dörzsölöm a tenyerem, de az is előfordult már egyszer hogy remegek.

Általában mikor egy huzamosabb ideig vagyok otthon, és pár nap múlva be kell mennem, akkor igazából depressziósnak érzem magam, tehát állandóan rosszul vagyok, és legszívesebben sírnék.

De nem csak iskolában, például amikor egy olyan útszakaszon megyek, ahol látom hogy sokan vannak akkor általában keresek egy másik utat, ahol nincsenek annyian, és inkább akkor gyalogok többet. De nem szeretem ha az utcán hallják hogy milyen zenét hallgatok, vagy ha nagy tömeg van a buszon, akkor inkább fel sem szállok.

A kérdés az hogy nem ciki már ilyen korban pszichiáterhez menni.