Szerintetek depressziós vagyok?

Tényleg nem tudtam, hogy ébren vagyok-e vagy álmodom, de annyira szörnyű álmom, vagy vízióm volt, hogy sírva ébredtem és a lepedőt is kirúgtam magam alól. Ez előtt soha nem volt ilyen. A lényeg az, hogy nagyon borzalmas volt. Úgy kezdődött az álmom, hogy egy utcán mentem fényes nappal és éppen egy buszmegálló mellett mentem el, amikor lassan egy férfi elhajtott mellettem egy nyitott tetejű kocsival és egy hang jött felőle, mintha fékezett volna. Nem volt rendszáma, de ahogy elhajtott iszonyatos félelem lett úrrá rajtam és visszakiabált, vagy nem is kiabált, hanem inkább suttogott, de nagyon jól kivettem, amit mondott: nem menekülhetsz, hamarosan érted jövök. Hirtelen máshol lettem. Egy faluban, ami nagyon modern volt mindennel felszerelve (oda gyalogoltam, vagy valahogy oda jutottam) és egy kis kápolna volt a szélén. Az út végén gondoltam megpihenek és mivel nem vagyok nagy vallásos így bementem szétnézni. Egy nagy gyerek csoport volt ott néhány nevelővel, éppen tanultak, valamilyen karácsonyi műsort. A mellkasomig érő gyerekek körbe-körbe járkáltak a próba alatt míg én figyeltem őket az egyik padból. Nagyon ügyeskedtek, hogy minden rendbe legyen. A levegőt finom gyertyaillat töltötte be és én csak figyeltem, ahogy a kis kezek remegve tartják a gyertyákat közben lábujj hegyen pipiskedtek. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de kint már besötétedett. Mikor a bejárathoz mentem (tovább akartam indulni) ismét ugyan azt a suttogást hallottam és a férfit az egyik padnál láttam (fekete hajú, zöld szemű, barna bőrkabátot és farmert viselt a cipőjét nem láttam). Ugyan az volt, aki az autóból is szólt). Ezen kívül még azt is mondta, ha kimegyek akkor vele kell, hogy menjek és akkor nem lesz visszaút. Így bent maradta, de annyira megijedtem, hogy a szívem majd kiesett a helyéről. Felébredtem és minden rendben volt. Lehetséges, hogy láttam a saját halálomat? Inkább ez a depresszió jele lehet, ha már valaki ilyet álmodik, vagy képzel.