Mihez kezdjek az életemmel?
Sziasztok.
Ma szóltak a kórházból,hogy apa meg fog halni,úgyhogy
látogassuk amíg lehet,ő a mindenem,ő nevelt fel,egyetlen
ember az életben aki szeret,akire számíthattam. Folyamatosan épült le,egy életvidám 46 éves ember,
a szemem előtt.
Voltak már kapcsolataim,de most 21 évesen találtam meg az első fiút,aki életem első nagy szerelme,sokat kellett harcolnom érte,aztán végre együtt lehetünk,majd múlthét
csütörtökön belém rúgott és elhagyott.
Egy másik városba kell járnom hetente kezelésre,2:30 óra az út oda,tegnap voltam,jövőhét csütörtökön be kell feküdnöm,mert annyi vizsgálat kell,mert rosszak az eredményeim.
Egyik napról a másikra,2 hónapja apa két állását kell betöltenem belecsöppentem. 2 hete munka közben leestem a lépcsőn agyrázkódásom lett,és megsérült a lábam,még azóta
is sántítva megyek dolgozni,ezzel telik el a nyaram.
Elkezdtem az egyetemet,mert apa rám erőltette,de nem tetszik,nagyon nehéz,nem is sikerült pár vizsga,a
nyáron olyan szinten depressziós lettem,hogy most is
azon gondolkodom,hogy kimegyek a konyhába,és szíven
szúrom magamat,így ott hagyom az iskolát,dolgozom
apa helyett,és ez is külön ideg,hogy miből fogom
én azt az 1 év képzést visszafizetni,mondjuk azt
mondták,ha meghalok,akkor nem kell visszafizetni.
Szerintetek is az öngyilkosság lenne a legjobb ötlet?
Szeretném megkérni,most az egyszer a vicces válaszokat
kerüljük,csak komoly válaszok érdekelnének,most is ülök az ágyam szélén,már ég a szemem a sírástól.
21/L
nagyon aranyos vagy :)
az élet nem egy hupikék törpikék epizód. hanem sokszor súlyos, nehéz dolog. és rakjuk egymás után a lábainkat és megyünk tovább.
vedd észre, hogy ez egy szép és intenzív időszaka az életednek. akkor is az, ha öngyilkos leszel. maga az a szép, hogy szembe kerülsz ezzel sok fajta érzelmileg, indulatilag mély helyzettel. köztük azzal is, hogy mi értelme ennek az egésznek.
az egyetemet ne hagyd abba. maga annak végig gyűrése egy nagy tanulás, nem csak a tárgyak. olyan mint egy sport, amikor az ember úgy érzi már a táv 10%-ánál hogy szétszakad a tüdeje, és aztán ahogy telik az idő látja, hogy így is lehet haladni, ha nem áll meg és aztán eléri a cél.
szóval ne állj meg.
Szerintem nem az egyetem a legutolsó,mondjuk úgy,hogy jelen helyzetben leszarom,nem érdekel a szak,nem is akartam oda menni,csak apáért mentem,nem magamért,úgyhogy ott hagyom.
Sokkal fontosabb a 46 éves édesapám aki felnevelt,lassan elviszi a leukémia,anyám meg utál,az ő nevén van a lakás,azt mondta,ha meghal apa,nekem le is út,fel is út.
Én is gyógyíthatatlan beteg vagyok,habár nem halálos,de kezelhető,épp ezért mentem másik városba,ott végre
foglalkoznak velem,csak lassabban a táv miatt,de lassan
elkezdődik a gyógyszeres kezelésem,végett érnek a vizsgálatok.
Most lehet gonosznak tűnök,de nehogy már az egyetemet emeljük ki egyedül a kérdésemből,ki nem sz*rja le,már
bocsánat,azért köszönöm,hogy írtál.
azért azt emeltem ki, mert ott vagy döntés helyzetben.
nekem tavasszal halt meg az apám, tehát aránylag friss tapasztalatom van erről. ráadásul nekem az sem adatott meg hogy beszélhettem volna vele még. hanem hirtelen egyik napról a másikra vége. és minden szál úgy maradt ahogy akkor épp volt. de erre az ember nem hiszem, hogy tud valamit mondani, mert annyira a másik mély privát lelkiállapota és fájdalma, hogy azon túl, hogy megértően ránéz vagy azt mondja, hogy jól van, nagyon nem tud mást tenni. mert nem fér hozzá ahhoz az egészhez, amit Neki jelent ez.
attól, hogy lesz e diplomád függ nagyban a további sorsod. ha megteheted, hogy szakot váltasz, akkor tedd azt. de ha vagy ez vagy semmi, akkor szerintem mindegy mi az csináld végig.
Részvétem édesapukád miatt.
Diplomát meg hagyjuk már,semmit nem ér,nem egy ember ül
otthon két diplomával,életkedvem sincs,nemhogy az iskola,
remélem még a héten megdöglik,egy ideje minden este ezért
imádkozom,hogy másnap ne kelljek fel,de most ezek az erőltessük a másikra azt a sz*rt válaszok is felhúztak most,pedig tudom,csak segíteni akarsz,csak nem érdekel a jövőm se,elég a jelenben szenvedni.
köszönöm. és sajnálom, ha nem sikerült megtalálni a jó szavakat. igyekeztem pedig :)
zene, hátha tetszik:
Hosszú válasz:
A válaszom egy picit illene holmi ezoterika válaszba, de azért leírom. Lehet, hogy hosszúnak érzed az életed,sok szenvedés,nincs boldogság. De te sem élhetsz örökké. 1 jó dolgot tudok mondani. Ha meghalsz öregkorodban,csak mert lejárt az időd akkor onnan nincs vissza,mármint lesz következő életed(ez az én véleményem)és utána ha meghaltál és bármi lesz utána erre az életedre nem fogsz emlékezni.
Rövidebb válasz:
Ne gondolkodj öngyilkosságon,te is megfogsz halni akár akarod akár nem. Szóval lesz majd egy új kezdet,új élet majd. Tőlem öngyilkos lehetsz, de akkor megfosztod magad az életedtől ami most van. A te életed,te döntésed,a saját életedről te dönthetsz csak,senki más.
Nekem az szúrt rögtön szemet, hogy azt írod: "21 évesen találtam meg az első fiút,aki életem első nagy szerelme,sokat kellett harcolnom érte,aztán végre együtt lehetünk,majd múlthét
csütörtökön belém rúgott és elhagyott."
Mi az hogy "harcoltál érte" ?
A szerelemért nem lehet harcolni, nem lehet erőltetni, vagy megtörténik vagy nem. Mi történt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!