Önbizalom hiány? Vagy szimplán ez a csúf igazság?

Mikor nyolcadikosok voltunk, a volt osztályomból sok olyan lány volt, aki hát nem volt csúnya, de nem is volt egy szépség. Ők azóta mind megszépültek. Én is megváltoztam, mikor gimibe bekerültem, szép hosszú hajam volt, és szépnek éreztem magam, megvoltam elégedve magammal. Aztán tavalyi évben elmentem fodrászhoz, hogy rendbe tegyem a törött végeket, de ő a hátam közepéig érő hajamat levágta addig, hogy a kulcscsontomig érjen. Azóta nincs önbizalmam, és úgy érzem, hogy a hajam sem akar sehova nőni. Egy lánynak legyen hosszú haja. Egy lány pont ettől lány. Viszont úgy érzem, amióta ez megtörtént, hogy egyre csúnyulok el, a volt osztálytársak pedig egyre ragyogóbbak. A szemeim egyre karikásabbak. Mindig azok voltak, de nem tudom, hogy eddig nem figyeltem-e fel rájuk, vagy most tényleg nagyon olyanok lettek. (Nem kialvatlanság, állandóan ilyen, genetika.) Ez is olyan csúnyává tesz, és semmilyen alapozóval, korrektorral nem tudom eltüntetni. Létezik, hogy mások egyre szebbek lesznek? Létezik, hogy valaki megcsúnyul? Ez csak a hajvágás miatti önbizalomhiány miatt látom így, vagy tényleg megcsúnyulhattam...? ://

17/L