Miért határolódtam el ennyire az emberektől?

20/L vagyok, és amióta a legjobb barátnőmmel összevesztünk, azóta nincsenek szinte barátaim, bár eddig se voltam túl szociális típus...Közel 1,5 évig voltunk szinte minden nap együtt sülve-főve. Aztán kiderült, hogy végig kibeszélt hátam mögött, és leszukázott meg mindennek lehordott. Azóta minden kapcsolatot megszüntettem vele, de állandóan hallok róla ezt-azt, mert a baráti körünkbe tartozik. Hát igen...baráti kör. Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy én minden másnap találkozok velük. Kb havonta egyszer-kétszer talizok velük, és még csak nem is beszélgetek velük nagyon,(csak jópofizok)iszom aztán jól érzem magam. Igazából már mindenkire gyanakszom, senkiben sem bízok eléggé...olyan gondolataim vannak ,hogy például valamelyik haverom megöl meg ilyenek. Nincsen oka rá, de félek, hogy megőrül és megteszi. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem még barátom is van, ezekről a gondolataimról ő semmit se tud, de a szüleim se. Senki. képzelhetitek, hogy sokat aggódok érte, legszívesebben vele laknék, csak hát nem lehetek a nyakában, mert az se jó. Borzasztóan szeretem, de ilyen gondolatokkal a fejemben, nehéz bármire is figyelni. Sokszor hallucinálok, napi szinten, már 6 éve. Mostanában alvászavaraim vannak, pedig még csak suli sincsen, ami stresszelne. Attól félek, teljesen barátok nélkül fogok maradni, mert már senkiben se bízok meg. :(

Hogyan találjak vissza önmagamhoz? Mit tegyek?