Hogyan szabaduljak meg az önutálattól?

Azt hiszem ez alapjaiban véve nem jó hozzáállás. Miért kell azt figyelni hogy mások milyenek? Lehet egy saját mércét kialakítani, SAJÁT célokat kitűzni.

Na jó, mindig azzal jövök hogy "én például", de belső lelki dolgok miatt egy éve én is utáltam magam mert nem éreztem magam szeretve, különc voltam stílusban és öltözködésben. Aztán az életem 180 fokos fordulatot vett amikor egy éve koleszba kerültem és olyan emberekkel találkoztam akik hozzám hasonló véleményen vannak, anyagi helyzetben is, meg úgy általában. Elfogadtak, ha valamit elszúrtam kőkeményen megmondták de meg is tanultam hogy min kell változtatnom és még kellessz is de muszály volt alkalmazkodnom és egy nap egy barátnőm adott nekem egy életre szóló tanácsot mégpedig: "Ha valaki a fejedhez vág valami sértést nem hisztizni kell hanem el kell gondolkodni rajta", és akkor elkezdtem agyalni minden eddigi számbavett és megemlített hibámon, és számba vettem melyik vagyok én természetemtől fogva és melyiken tudok változtatni, előnyömre fordítani.

Nem tudom ez mennyire segít de én ennek a beszélgetésnek hála változtam rengeteget, és azt is mondta, hogy nem a külső számít, legyen saját (!) egyéniségem, stílusom, és ezt én is ajánlanám. Például a farmer-tornacipő stílus nagyon közel áll hozzám és azt tökéletesítettem. Azt kell fejleszteni amiben a legjobbak vagyunk nem azt amivel szenvedünk. Azt kevésbé kell tréningezni. Lehet nekiállni jó tulajdonságokat számba venni és azokat kiélezni a rosszakat meg szépen elfogadni mert az mindenkinek van. Nekem például hogy szeretek jó hosszú szövegekben észt osztani szóval ennyi. Köszönöm aki elolvasta.