20 éves fiatalember vagyok és évek óta egy helyben toporgok egy depresszió-szerű állapotban (nem tudom, hogy az-e, nem vagyok szakember, de gyanítom, igen). Hogyan szedjem össze magam, hogyan szabaduljak ki ebből?

Az a baj, hogy nincs semmi, ami "éltetne".

Tudod?

Amiért lelkesednél, amiért mindent megtennél, amiért érdemes lenne felkelni.

Csak robot-szerűen csinálod a dolgokat és éled a mindennapokat, de nincs benne öröm, mert ami van, az nem érdekel.

Úgy utálom, amikor egy ilyen embernek azt mondják, hogy "De annyi dolgod van, annyi feladatod, hogy lehetsz ilyen motiválatlan?"

Hát úgy, hogy minden amit csinálsz csak nyűg és kötelesség, és egy cseppet sem öröm és lelkesítő.

Ez nagyon lélekölő, elhiszem!

Nem az a bajod, hogy tespedsz, hanem az, hogy nem élvezed, amit csinálsz, csak erőből csinálod.

Találj valamit, ami lelkesít, vagy válts sulit, ha ezt ennyire nem kedveled.

én is pont ugyan ez vagyok azzal a különbséggel, h én 16 vagyok és lány. egyre rosszabb a helyzet és szinte semmi sem segít :( pedig azóta a szerelem is rám talált és a barátomnak mindent elmondhatok, ő a legjobb barátom is egyben, de semmi...

én szerintem változtass (amit én sajnos nem tudok megtenni) és néha azért kapcsolódj ki. csináld azt amit szeretsz és próbálj pozitívan gondolkodni. ennyit tudok mondani, remélem tudtam valamennyit segíteni. :)

"Elmegyek sportolni, de nem élem bele magam. Elmegyek egyetemre, de nem élvezem igazán, csak csinálom"

De akkor miért csinálod? Azért hogy ezzel másoknak megfelelj? Mert én gyanítom hogy itt a probléma gyökere, túl sok olyan dologgal, tevékenységgel stb. vetted körül magad ami téged valójában nem érdekel csak félsz hogy ha abbahagynád mások pl. a szüleid mit szólnának.

Nincs semmi ami érdekelne? Javaslom próbálj ki új dolgokat, hobbikat (ha még akkor se élvezed, nem érdekel akkor próbálj ki mást), menj el helyekre ahol még nem jártál stb., legbelül tudni fogod ha megtaláltad amivel foglalkozni akarsz.

"Úgy érzem, egy visszafordíthatatlan csapdába kerültem, nem segít senki, és búcsút inthetek a "szép kamaszéveimnek", amik elszálltak anélkül, hogy bármi történt volna."

1. Nekem is elszálltak a kamaszéveim, eseménytelenül, de ez kellett ahhoz hogy rájöjjek mennyire fontos hogy saját szempontunkból hasznosan töltsük el azt a 70-80-90 évet ami megadatott nekünk ebben az életben. Tehát tulajdonképpen mégse szálltak el hiába mert megtanultam egy nagyon fontos dolgot. Nézd te is így a dolgokat. Ha rájössz hogy egész eddig rossz irányba mentél vond le a megfelelő tanulságot és látni fogod hogy végső soron nem hiába mentél rossz irányba.

2. Értem én, azt hiszed hogy a kamaszévek után már semmi nem fog jönni, nem lesznek igazi örömök az életben, csak a robotolás stb. (ezt látod ha a szüleidre és/vagy másokra nézel a korosztályukból, jól sejtem?). Nem szükségszerű ugyanúgy végezned mint ők: a kamaszévek utáni időszaknak pont ez az egyik szépsége hogy ha jól játszod a lapjaidat akkor idővel és sok munkával teljesen független lehetsz tőlük és aszerint élhetsz amit te jónak látsz (tudom a mai magyar állapotok közepette ez meglepően hangzik, viszont a világnak koránt sincs vége a magyar határnál...).

És még valami: az hogy a többi ember mit gondol rólad az az ő magánügyük. Nem érdemes azon feszengeni hogy ők mit várnának el tőled (milyen suliba járj, mit tanulj, kivel lógj, mit csinálj szabadidődben stb.). Aki mindig másoknak akar megfelelni és nem a saját feje után menni az reménytelen szélmalomharcba kezd ugyanis hiába csinálsz mindent úgy ahogy mások elvárják sose lesznek veled olyan elégedettek mint azt te reméled (ezt a tanulságot abból az időszakból vontam le amikor ki voltam közösítve - igen, én is így jártam - és MINDENT megtettem hogy valahogy mégis bevágódjak náluk - tehát az az időszak se volt már hiába mivel abból is tanultam valamit, tedd te is ezt).

(És bocs a kisregényért, csak némileg magamra ismertem az írásodban)

"De akkor miért csinálod? Azért hogy ezzel másoknak megfelelj? Mert én gyanítom hogy itt a probléma gyökere, túl sok olyan dologgal, tevékenységgel stb. vetted körül magad ami téged valójában nem érdekel csak félsz hogy ha abbahagynád mások pl. a szüleid mit szólnának. "

Első válaszoló vagyok, én is ezt akartam kifejezni.

Azért motiválatlan a Kérdező, mert erőből csinálja a dolgokat, és magára erőlteti, de egyébként nem is szeretné.

Ha szeretnéd, amit csinálsz Kérdező, akkor nem lennének ilyen bajaid.

Találj valamit, amit SZÍVBŐL tudsz csinálni!

Legyél bátor, keresd meg, és kövesd ezt az utat!

Hasonló cipőben járunk. A motiváció hiánya és még olyan dolgok játszanak közre, amit itt senki nem fog tudni megírni neked. Vannak ötleteim, de ismerni kellene téged és kvázi az életedet ahhoz,hogy ilyen hipiszupi instant lelkisegélyt nyújtsunk.

21/L