Életmód váltás?

Előre is bocsi, hogy hosszúra sikerült.

Rólam röviden anyit kell tudni, hogy 22 éves felvidéki magyar, csehországban tanuló egyetemista vagyok. Túlsúlyos, aktivan dohányzó, eléggé zárkózott ember. Bulizni meg haverokkal eljárok, de nem szivesen beszélek gondolataimról, érzéseimről, gondjaimról, vágyaimról. Egyetlen dolog amire büszke lehettem, hogy a szakomban viszonylag jó vagyok (voltam), de sajnos 3 év egyetem és konkrét szakosodás után rájottem, hogy sajnos már abban sem kellő képpen. Szóval mostanság nagyon magam alatt vagyok. Már-már inkább kisebb szintű depressziónak nevezném a jelenlegi helyzetemet. Sportolni nem tudok elkezdeni mert a suli mellett jelenleg nem győzném. A dohányzást nem tudom letenni mert ez az egyetlen támaszom a rossz napokon (jelenleg mind az). Lehet el kellene mennem pszihológushoz, de azt az anyanyelvemen lenne az igazi mert idegennyelven a gondolataimat megosztani (még 3 év után) sem a legspontánabb. A sulit itt hagyni semmi kép nem akarom és ha bele döglök akkor sem fogom ezt feladni. Csak az új szakban amin vagyok minden idegen. Érdekel amit tanulok vagy tanullni fogok de most jelenleg hatalmas hiányosságaim vannak amiket minden képpen be kell pótolnom. Nem voltam soha valami extra tanuló de tantárgyat nem ismételtem eddig, most meg már úgy néz ki, hogy kettőt is fogok és mégy csak a félév felénél tartunk. Barátnőm sajnos már 2 éve nincs. Jelenleg úgy érzem, hogy még nagyon sokáig nem lessz. Úgy érzem, hogy egyáltalán nincs kire támaszkodnom a szüleimen és a bátyámon kívül. Velük minden hétvégén találkozom de a hétvégi programom a már megszokott (péntek este hazaérek majd próba, szombaton reggeltől estig segítek otthon mert legalább ilyenkor néha elfelejtem a dolgaimat és kikapcsolok, vasárnap pakolás és vissza a koleszra). Tagja vagyok egy szinjátszó csoportnak amit nagyon szeretek, de már az utóbbi két évben nagyon eltávolodtam mindenkitől. Szeretek velük találkozni, de inkább azért mert tudom régen milyen jól éreztem velük magam. Sok ismerősöm haverom van akik azt hiszik, hogy minden rendben van körülöttem és egyáltalán semmi gondom nincs. De ezt csak így mutatom ki nem szeretném ha bárki is rájönne, hogy milyen völgybe került az életem mostanság. Azt hittem a nyáron, hogy ez meg fog változni. Szinte a fél nyarat végig kirándultam. Bicajtúra, fesztiválok, táborok. Elvoltam a haverokkal de nem kapcsoltam ki egyáltalán. Sokszor csak körülnéztem és elszomordtam. Lehet, hogy csak rontott az állapotomon minthogy segített volna. Az egyetlen dolog amivel nincs problémám az anyagi hátterem. Ebben a szüleimtől nagy segítséget kapok.

Elhatároztam, hogy ez nehet így tovább. Ki akarok mászni a szakadékból mert nagyon úgy érzem, hogy már lassan az aljára érek. Le akarok szokni a dohányzásról, le akarok fogyni és helyre akarom rakni az életemet minden szempontból. Kapcsolatokat akarok kiépíteni. Rendes barátokra van szügségem nem csak haverokra akikkel elmegyek bulizni és jólvan.

Sajnos ez nem megy egyik pillanatról a másikra, és nagyon sok erőfeszítésembe fog kerülni. Eddig a suli volt az első helyen és magamat nagyon elhanyagoltam. Ennek következtében kisebb egészségügyi problémáim is lettek. Nem beszélve a rendszertelen alvásról a folytonos éjjelezésről, sokszor egész éjjelek maradnak ki. Valahogy ennek véget kell vetni csak nem tudom, hol és hogyan kezdjek neki.

Éppen ezért segítségre, ötletekre lenne szügségem hol kezdjem el? Miben változtassak? Hogyan juthatok el lépésről lépésre a normális rendes élethez?

Minden segítséget köszönök

UI.: Ez nem sírás, nyafogás. Nagyon hosszú idő után megpróbálok öszinte lenni még ha nehezen is megy.