Mennyire vagyok elmebajos? Van-e ebből egyáltalán kiút?

Évek óta tudom, hogy ez lesz a vége, de csak most tudatosult újra letaglózó erővel - meg kell, hogy haljak.

Nagyjából 2 éve tudom, hogy ez lesz a vége, de mindig elhalasztottam, eltologattam... Idén márciusban már nagyon közel voltam a dologhoz, de sajnos elszúrtam és most megint csak az időt húzom. Pedig tudom, hogy nem nagyon van más módom elszakadni ebből amibe belerángattam magam.

Vegyük sorra: Egy jellemtelen féreg kezdek... (kezdek? már régen az vagyok) lenni és egyre több olyan gondolatom van ami iszonyat gonoszságra enged következtetni. Tartok tőle, hogy még pár év és veszélyt jelentenék a társadalomra. Gondolataim között egyre több van amire egészséges lelkületű ember nem is gondolna, viszont nálam ezek lassan "listavezetővé" válnak ráadásul nem csak amolyan kis kósza gondolatok, hanem tényleg a részleteken meg a módszereken tűnődöm. Rablás, drogárulás, csalás, nemi erőszak, gyilkosság... Már megőrültem nem vitás. Nem tudom hol rontottam el, hogy ennyire gonosz lettem. Az emberek többségét egyszerűen utálom, irigykedem rájuk vagy csak lenézem. A nőket tárgynak tekintem amolyan "amikor éppen kellenek akkor kellenek" (nem nehéz kitalálni mikor kellenének) de utána tűnjenek el. (Ez is csak tovább mutatja a jellemtelenségem) Nem érdekel a szövegelésük, nem akarok megismerni senkit, mert én erre alkalmatlan vagyok. Nem megy. Ráadásul gyáva és gerinctelen is vagyok. Lehet kinézetre nem vagyok cigány, de a jellemem a legszemetebb cigánybűnözőé.

Emberi kapcsolataim nincsenek, vagy ha vannak azok is általában érdekből vannak fenntartva vagy mert kötelező. Akik velem kapcsolatot tartanak szerintem ugyanezért teszik (anyám kötelességtudatból, nagyszüleim mert muszáj, a többiek meg max. udvariasságból vagy csak hogy mutogathassák az "erkölcsi nagyságukat"... Netes ismerősök meg... Nem tudom. Annyira természetellenes ez, hogy csak neten dumálok mindenkivel, mert élőben nem merek a határtalan gyávaságom miatt.

Ráadásul lusta is vagyok. Nem tudok mit tenni ellene. Próbáltam nem ment. Nekem az a legjobb ha semmit nem kell csinálni csak pihenni vagy utazni. A munkákra is ezért vagyok alkalmatlan. Én nem tudok 12 órát állni. A gerincem is rossz, csámpás is vagyok. A szellemi munkához hülye, a fizikaihoz gyenge és lusta, a művészetiekhez béna, a kreatívakhoz meg gyáva vagyok.

Utálom a valóságot. Aludni szeretek vagy maratoni videózást tartani, hogy ne kelljen a valóságra gondolni. Éppen ezért gondolom úgy, hogy meghalni nem lehet olyan rossz. Mint egy örökké tartó álom. Az álmoknál pedig szebb nincs. Imádom az álmaimat. Utálok felébredni reggelente - visszatérni ebbe a rideg valamibe... Jövőm nincs, az országom halálraítélt, és minden csak rosszabb lesz jobb nem. Nem vagyok "harcos jellem" éppen ezért én nem szeretem a kihívásokat, mert úgyis csak felsülök bennük.

Mik a lehetőségek? Bűnözés útjára lépni ahol viszont kikerülhetetlen a börtön. Vagy elmenni külföldre ahol amolyan kivert kutyaként lehetek az ungárise svájnhund mivle még a nyelvet sem beszélem ráadásul a kommunikációm még magyarul is rossz. Ha még a saját hazámban sem tudok kapcsolatokat ápolni akkor mi esélyem van egy idegen országban? Az első nap kinyírnak, mert "takaroggyon innen maga féreg". Teszem hozzá jogosan.

A belsőm egy nulla, egy hányadék, de sajnos a külsőm sem jobb semmivel. Sőt. Soha nem fogom tudni elfogadni magam. Soha. Mindegy hány kiló leszek. Ennyi hibával másnak se menne. 22 évesen őszülök... Ami nem túl jó hír. Ráadásul a hajamban szinte csak forgók vannak amitől egy káosz az egész. Utána széles már ráncos homlok, véreres kancsal szarszín szemek amiknek az alakja is a "tipikus szemétláda" emberre utal. Ráadásképp arikásak a szemeim és sajnos újabb hátrány hogy kénytelen vagyok szemüveget hprdani ami máris megbélyegez a normálisak közt. Utána bazilika kilincse orr, lapátfülek, lyukas fogak, asszimtrikus fogsor ami ráadásul sárga is. Ráadásul tele van az állam meg a nyakam ilyen ocsmány valamikkel... Nyaktól lefelé még rosszabb a helyzet: hízékony vagyok ráadásul a legrosszabb módon: egy helyre. Csak hasra szinte (újabb cigány-genetika lásd a kövér "kubikus" kancigányokat) Övön alul tragikomédia a helyzet (nekem tragédia, másoknak komédia) még lejjebb eldeformált alsólábszárcsont, és csámpás vagyok ötvenes lábbal.

De a belső szerveim se jobbak: magas vérnyomás, kicsi kapacitású tüdő, egyre lassabban forgó agy, savban úszó gyomor (fekély?), rossz gyomor, aranyér, fájó gerinc, állandó álmosságérzet szinte mindig aludnék. A múltkor délután is sikerült elaludnom - pedig éjjel is aludtam 9 órát kb...

Nem látok kiutat. Ahhoz hogy kijussak sok-sok pénz kellene. Ahhoz meg rabolni kellene vagy legyilkolni a rokonságom, hogy örököljek. Ez utóbbira még gondolni is rossz, az elsőnél meg garantált a 20 év börtön. És még a pénzt sem tarthatom meg...

Igazából senkit nem tudok megkedvelni, mivel magamat sem. Sőt magamat utálom a legjobban, ezért rontok el mindent gondolom tudat alatt bennem van a "legyen neked rossz te féreg".

Élvezetek egyre gyatrábbak nem olyan mókásak mint régen. Új élvezetek többsége eddig gyors leépüléssel és börtönnel járnak (DROG)

Nem merem felvállalni magam, gyáva vagyok, undorító ahogy másokkal szemben viselkedek legszívesebben láthatatlanná válnék és úgy mászkálnék mert akkor nem izzadnék állandóan meg nem lenne avérnyomásom se 200 nál is több. Fogyni sem tudok már, mindig ugyanannyi vagyok mindegy mit teszek. És az még mindig sok.

A világ számomra nagyon rosszfelé menetel. Olyan zenéket bírok amik 20 éve voltak "menők", a társadalom egyre züllöttebb - persze nem törvénytelenl hanem a "le vagytok ti sz**va" mentalitássl ordítozás, gagyizene bömböltetés. Biciklisták, femnisiták, liberálok mindenhol egyre erősebbek lesznek. Hamarosan az európai fehér férfiakat börtönbe csukják mert "elnyomók és rasszisták"

Néha javulok, de utána csak nagyobb az esés.

Mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége, de csak az időt húztam. Most szombatig. Ha a munkaözvetítőm nem tud egy jót mondani vagy nem nyerek a lottón akkor végem van. Ennyit rólam. Irány az örök álomvilág. Ott legalább boldog leszek. Itt erre nincs mód. Csórónak születtem a legelrontottabb genetikával. És a legrosszabb, hogy lehetne rosszabb. De nem akarom megtudni. 50 év gyári rabiga a semmiért, mindenki utálni fog a környéken, emberi kapcsolatim nem lesznek és minden este tajtrészeg leszek: nagybátyám is ezt az életet éli... Szóval itt a "jó példa"... :S

Ehhhhh... Minden mindegy.