Kombinálás vagy valóság? Pánikbetegek válaszoljanak főleg!

Szóval az a lényeg, :) hogy a barátom pánikbeteg, de én így ismertem meg, és így fogadom el. Nekem is vannak mentális problémáim, csak nekem más jellegű, ezért megértem, és el tudom fogadni ezt, és kitartok mellette, segítem ahogy csak tudom, hogy meggyógyuljon. Csak amikor rosszul van, vagy szorong, nem tudom pontosan mit él át, és olyankor kicsit furcsa lesz. Ezeket meg én magamra veszem, mert azt hiszem (bekombinálom) hogy azért furcsa, mert velem van baja. Mindig megkérdezem, hogy mi a baj, de állandóan csak azt mondja, hogy a betegségen kattog, vagy szorong. Igazából azon szorong, hogy miért beteg, mikor fog elmúlni neki, meg én gondolom azon is, hogy velem tud-e így élni. Emiatt nem akart velem összejönni sem, és már akkor is magyaráztam neki, hogy engem ez nem zavar, de alig akarta elhinni. Minden szépen alakult most egy picit jobban is lett, de aztán megint volt egy rohama, és azóta megint fura, kattog valamin, de nem mondja. Én meg azt hiszem, hogy ez az egész velem kapcsolatos, mert néha beborul, morci, meg nem is tudom, ilyen magának való. És én meg elkezdek szorongani, hogy mi baja van velem, nem vagyok jó neki, nem jó neki velem, rákérdezek, és egyre nehezebb ez, mert már kezdi unni, hogy mindig ezt kérdezem mi a baj. Az sem jó, ha pátyolgatom, mert az sem jó neki. Nem tudom hogy hogy segíthetnék, de így hogy még én is rákombinálok, így biztos nem, mert ez még egy plusz teher neki. Igazából az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek, hogy megértsem őt, és ne kezdjek kombinálni, vagy hogy hogy kellene kezelni ezt, vagy elérni nála, hogy mondja el, hogy min kattog, min agyal, mi bántja stb. Lehet megint előjött neki ez a para, hogy ő így nem alkalmas párkapcsolatra, vagy házasságra, gyereknevelésre, és nem meri nekem megmondani. (ez nem kombinálás, mert ezeket mindig emlegeti) Szóval nem tudok rajta kiigazodni, és félek, hogy a parái miatt elvesztem, mert nem mer velem teljesen őszinte lenni valamiért.Pedig nagyon jó pasi, és ezt az egészet csak ő érzi ekkora problémának, én ezeken a beborulásain kívül, amikor ezen kattog, semmit nem látok rajta, és mindent, a munkáját is el tudja látni. Velem is kedves, csak amikor beborul emiatt, akkor nem tud velem annyit foglalkozni, és ezt nem értem igazán, mert azt hiszem, hogy vele van a baj. Hogy kéne ezt helyesen látnom, ha valaki elmondaná hogy ő ezt hogy éli át pánikbetegként, sokat segítene, mert akkor lehet nem találgatnék ki hülyeségeket, és nem terhelném a hülyeségeimmel.