Mi történik velem? Hogyan segíthetnék magamon?
A barátommal lassan 2 hónapja szakítottunk és nagyon jó viszonyban maradtunk.
Találkozgatunk is de csak mint barátok.
Múltkor összefutottunk, és éppen egy másik lánnyal csókolózott, és miután látta, h én láttam még elnézést is kért, teljesen összetörtem mert valahol reménykedtem , h újra összejövünk, azóta szinte alig eszem letört vagyok, semmihez nincs kedvem, nem megyek emberek közé, még a sminkeléshez sincsen kedvem ami eddig szent dolog volt nálam (amit minden reggel nagyon precízen megcsinálok)
Mintha elvesztettem volna önmagamat.
Minden hozzá köt, és egyszerűen nem tudok felejteni, bármennyire is szeretnék, nem tudok, minden srácban őt keresem (a hasonlóságokat, miben jobb miben rosszabb az illető) és beleőrülök a hiányába.
Imádom hallani a hangját, imádom az ajkait, mindent imádok ami ő, megédesítette a mindennapjaimat most meg mintha egyszerűen elvették volna az "életemet".
Most a jövőhéten készülök vele leülni beszélgetni (ugyanis ad olyan jeleket ami okot ad a bizakodásra),hogy mégis mit szeretne tőlem, de félek ha a válasza semmit lesz akkor teljesen összetörök és még inkább elveszítem önmagam.
Mit csináljak?:(
A válaszokat előre is köszönöm
17/L
válasza: válasza:Minél jobban bizakodik valaki, minél jobban belelovalja magát az ember, annál nehezebb feldolgozni, ha az ellenkezője történik, úgyhogy csak annyit tanácsolnék, hogy ne ásd el magadba mélyen a gondolatot, hogy újra együtt lesztek, én mindenesetre szurkolok neked, hogy így legyen!
A szakítás sosem könnyű, de az hogy nem mozdulsz ki otthonról, és folyton rajta 'kattog' az agyad, nem jó stratégia. Inkább meg kéne próbálnod -bár iszonyú nehéz- kimozdulni, barátokkal tölteni az időt, menjetek el moziba, addig is a film elvonja a gondolataid kis időre. Vagy egy jó buli, a tánccal sok keserűség, rossz érzés távozik az emberből, vagy egy kis kocogás...!?
Bár igaz az a mondás, hogy könnyebb átmenni barátságból szerelembe, mint szerelemből barátságba, nem lehetetlen, csak sok erő, és idő kell hozzá.
Köszönöm a válaszokat, éppen tegnap beszéltük meg, h csak barátság (vagyis ő beszélte meg velem)
Aranyos volt, mondta h nem akar elveszíteni mert fontos vagyok neki, de sajnos nem szerelmes belém és nem akarja, h az igaz szerelmem útjába álljon.
Lehet h igaza van de egyszerüen szörnyű az a tudat, h más fogja úgy megölelni megcsókolni mint anno én.
Evvel még nem is lenne baj, csak hát a barátaim is nagyrészt ismerik,elég sokszor összefutunk, és minden hely ahol együtt jártunk, vagy minden dolog amit mind a ketten szeretünk rá emlékeztet.
egésznap ő van bennem hiába próbálom "kiölni " a szerelmet magamból, mert semmiképpen nem akarom vele megszakítani a kapcsolatot, mert egy hihetetlen értékes ember, és nagyon sokat tudunk egymásról.
köszönöm a válaszotokat:)
(a kocogás kilőve ugyanis semmit nem utálok jobban :D:) )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!