Egy gyerek halálát hogy lehet feldolgozni? Képtelen vagyok rá.

Amikor meghallottam, hogy balesetben mrghalt a 8 éves gyerekem, lepergett előttem az életem és hirtelen olyan érzésem volt mintha kiléptem volna a testemből. Senkinek nem kívánom azt amit át kell(ett) élnem. Ez 2 éve történt és azóta van egy nem tervezett gyerekünk meg az előző házasságomból egy másik. Csak az akkor terhes feleségemért és a másik lányomért próbáltam erős lenni de a lelkem a mai napig darabokban van, szilánkosra tört. El se tudom mondani, hogy mekkora hiányt érzek, egyszerűen lehetetlen elviselni, hogy neki csak ennyi jutott és soha többé nem ugrik a nyakamba, nem mondja hogy szeret. Annyira fiatal volt. Szinte még mindig nem telik el úgy nap, hogy ne sírnék miatta pedig tudom hogy el kéne engednem de nem tudom. A feleségem rábeszélt egy pszichológusra mert ő is járt és könnyebb lett neki de rajtam nem segített. Akkor jobb amikor nagyon nagyon elfoglalt vagyok. Még mindig gyakran előjön az álmaimban és reggelente könnyes szemmel ébredek mert elviselhetetlenül fáj. Ő (volt) a mindenem. Olyan mintha csak elutazott volna. Emlékszem milyen boldogok voltunk amikor megszületett, felriadtam a szuszogására, emlékszem minden mozdulatára. Rettenetesen hiányzik. Minden kislányban őt látom és haragszom magamra amiért volt olyan, hogy helyette valami más elfoglaltságot találtam és nem vele voltam de hát nem tudhattam. Még abba is belegondoltam, hogy most hogy nézhet ki?! Úgy érzem sosem fog enyhülni a fájdalom. Egyáltalán lesz ez elviselhetőbb?