Mihez kezdjek magammal? Hogy jöjjek ki a depresszióból? Kapcsolat lehetséges?

30 éves pasi vagyok és egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Depressziós vagyok, pánikrohamokkal küzdök és kapcsolat képtelennek érzem magam. 4 éve segíteni próbáltam egy volt kolléganőmnek, aki egy volt kapcsolatából lépett ki, szenvedett tőle, én segíteni akartam neki. Ezt úgy hálálta meg hogy fél év lelki kapcsolat után bepanaszolt a vezetőségnél, hogy zaklatom, sikerült kimagyaráznom magam, de annyi minden történt még emelett és annyira megalázott ezzel, hogy a mai napig meghatároz minden döntésemet és lépésemet. Egy ideig egymástól teljesen függetlenül dolgoztunk, de nagyon rossz volt 3 hónap alatt 30kg-t fogytam miatta. Részben próbáltam hatni rá, de egy idő után már étvágyam sem volt és nem bírtam enni. Mindenki csak arról kérdezett, beteg vagyok-e, annyira megalázónak éreztem a helyzetet, hogy szégyelltem elmondani, mi történt, így nem mondtam semmit. Ami rosszul esett, hogy a családom nagy ívben tojt rám, apán annyit mondott, hogy egyek már valamit, meg sem kérdezte, hogy miért, a barátaim ugyanígy. Egyre jobban fordultam magamba. Aztán tavaly ilyenkor úgy adódott, hogy a lány mellé kellett volna visszamenjek dolgozni, én nem vállaltam és eljöttem, azóta nincs rendes munkám. Még rosszabbul érzem magam. Nem vesznek fel sehova, pedig napi rendszerességgel járok interjúkra. Az évek alatt sorra hagytak el a barátaim, akikkel meg tudtam beszélni a problémáimat, volt, akit én hagytam el, mert önzően viselkedett. Egyre jobban készülök ki, folyamatos pánikrohamaim vannak, depressziós vagyok. A szüleimmel rossz a kapcsolatom, nem tudom velük megbeszélni ezeket. Apám úgy beszél velem, mint egy 5 éves gyerekkel. És ami a legrosszabb, még mindig a megalázottságot érzem. Próbálok ismerkedni, beszélgetni, de folyamatosan pánikrohamszerűen jön elő, hogy újra meg fog történni. Tudom, hogy 30 éves pasiként nem rinyálni kéne, de lassan a maradék életkedvem is elmegy és egyszerűen tanácstalan vagyok, hogy jöjjek ki ebből a helyzetből.