Miert nem akarja edesanyam felismerni, hogy depresszios vagyok?

Nem akarja önmagának beismerni, hogy depressziós vagy.

Hát a szülő kényelmetlennek érzi ha a gyereke nem egészséges, főleg ha nem testi, hanem más baja van, mert ebben ő nem tud segíteni sem. Persze nyilván mikor már felnőtt a gyerek, támogatnia kéne ebben. Ha elmész, a doki úgyis ad erről majd papírt, és a papírnak biztosan hinni fog. De ugye nem anyukád fogja az orvos költségeit állni? Mert akkor én is mondanék olyat amit ő.

a pszichiáter hülyeség, próbálj magadon segíteni. A pszihiáternél arra épül a dolog amit elhiszel tehát elhiszed hogy beteg vagy azért mész oda, viszont magadat tudod győzködni hogy jólvagy stb... foglald el magad valamivel alkoss maradandót a világ számára amiért elismerést és dicsőséget szerzel. Az igazi gyógyuláshoz ezek szükségesek, nem egy orvos aki végig hitegeti hogy igen beteg vagy...

Igen, és énis jártam pszihológushoz is meg pszihiáterhez is. És nem csupán depresszióm volt hanem pánikbetegségem is amiből kise lehet teljesen gyógyulni de mégis csak az segített amit magamon segítettem nem az amit az orvosok. Az orvosok csak lökték a sablon dolgokat amiket betanultak az egyetemen és irták fel a gyógyszert amit elvből nem szedtem. Befejeztem az orvoshoz járást öngyilkossági gondolataim voltak egész nap a megbolondulás határán voltam. Úgy voltam csinálom azt az egyetlen dolgot ami szerintem jó az életben a rajzolást/ festést. 5 év kitartó munkával nevet szereztem a kultúrában és elismerést. Sok barátom/barátnőm lett és mindemellett fokozatosan megis szűntek a pszihés gondjaim. Más ismerőseim is voltak ugyanígy csak valaki a sportban lett eredményes valaki másban... Átlátom a helyzeted és tudom hogy nehéz megfogadni amit írtam és iylenkor nehéz kiutat látni, de tényleg a saját elméd a legnagyobb ellenséged ha ezeken a dolgokon gondolkodik az agyad. Most elértem oda hogy időm sincs már iylenekre hogy depresszió, mindig van valami teendő amit élvezek. 22 évesen nemtudom mi az amit tanultál miylen pályán vagy az életben, de az biztos ha nem érzed magad jól ahol vagy nem késő váltani és valami újba belevágni. A változás is nagy segítség lehet.

Sajnos sok ember nem hiszi el, hogy létezik olyan, hogy depresszió, meg lelki betegségek. Meg még ott vannak az előítéletek, hogy aki "dilidokihoz" jár, az kettyós. Valószínűleg édesanyád is közéjük tartozik, ami nem is meglepő, hiszen amikor ő volt fiatal, akkor még kevesebbet tudtak erről az emberek, mint ma. Ma se sokat. Ne törődj az ilyen véleményekkel, aki nem volt még ilyen helyzetben, az nem tudhatja, hogy működik ez. Gyógyulj meg!

konkrétan az enyém se azt hiszi hogy poénkodok, annyit mond hogy szedd már össze magad és ne szomorkodj mindíg

Hogy ne erősítse benned azt a tudatot, hogy beteg vagy.