Hogyan tudnám elérni, hogy teljesen kiöljem magamból az
érzéseket?
Hidd el, nem járnál jól, ha kiölnéd magadból az érzéseket. Érzések nélkül létezni szörnyű. Velem előfordul néha, hogy "üresnek" érzem magam lelkileg, hidd el, nagyon rossz!
Megértem, hogy szenvedsz a csalódások miatt. Gondolj arra, hogy ez erősít, rossz tapasztalat, de tudsz belőle tanulni! Ha mindenki csak kihasznál, gondolkodj el rajta, mit csinálsz rosszul! Pl. nem tudsz nemet mondani, hagyod, hogy zsaroljanak stb. De lehet, hogy csak szimplán bunkó idiótákkal vagy körülvéve.
2013. júl. 25. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
Hülye vagy!
(na, ha ezen nem húzod fel magad, már jó úton jársz)
2013. júl. 25. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem hinném, hogy ki tudod magadból így ölni bár lehetséges. Én a lelkiismeret furdalás akartam kicsit "kiirtani", mert én tudok bocsánatot kérni, ha s@ggfej voltam, míg tőlem eddig talán 3-man ha bocsánatot kértek, mert azok voltak, és főleg apósjelöltem egy bunkó állat velem néha és sajna vele kell élni. Meg régen is sokan bántottak meg főleg, ha segíteni akartam, jóindulatból, mert én ilyen vagyok. Rövidebb ideig tart a lelkiismeret furdalás ennyit értem el, de már ez is valami. Visszaszólok apósjelöltnek, mert megvédem magam, engem ne sértegessen, mert neveletlen bunkó.
Ha valaki ilyen szard le, ha segítség kell neki akkor mond neki attól kérjen segítséget aki miatt eltávolodott tőled, ha akkor sz@rt a fejedre szarjon most is. Ennyi!
24/N
2013. júl. 25. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm az okítást, de nem arra vagyok kíváncsi, hogy így jó lenne-e vagy sem. Ezt el tudom magam is dönteni. Nem zsarolnak, nem nem tudok nemet mondani. Nem erről van szó. Csupán elegem lett az emberekből, és ha már élnem "kell" (egy öngyilkossági kísérlet után) akkor szeretnék úgy élni, hogy ne kelljen többet érzelmektől szenvedni. Férfiúi igényeimre ott vannak a prostituáltak. Azon kívül más meg nem hinném, hogy túlzottan szükséges lenne (pl. család vagy ilyesmi). Kedves második, igen hülye vagyok ezt magam is tudom, sajnos az ilyen dolgok nem hatnak meg, nem törődöm mások véleményével. Csak ötleteket jöttem gyűjteni, hátha kapok olyan választ, ami valóban segít nekem elérnem a célom.
Nekem az az érzésem, hogy te tizenéves vagy még. Ilyen korban sok emberrel előfordul az, amit leírsz. Az érzések kiölése butaság. Gondolj csak bele, hogyan fognál hozzá egyáltalán. Barátkozz más emberekkel, találj ki valami hobbit, sportolj, tűzz ki olyan célokat, amiknek a megvalósulása csak rajtad múlik. Például tűzd ki, hogy jövőre megcsinálod a Balaton-átúszást, kezdj el készülni rá, meglátod, sok érdekes emberrel fogsz találkozni, megismerkedni. Én nekem van egy olyan érzésem is, hogy neked szerelmi csalódás húzódik a háttérben. Ezeken meg túl kell lépni, mindenki keresztülment már néhányon és az emberek túlnyomó többsége különösebb gond nélkül átvészelte.
2013. júl. 25. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
Már más is feltette ugyanezt a kérdést és oda is leírtam. Ha elmész pszichiáterhez, ahol felírnak neked SSRI-t, meg esetleg nyugtatót, olyan gyönyörűen delíriumos állapotba tudsz kerülni, hogy nemigaz. Nem lesznek érzéseid, semmi nem fog zavarni, vagy érdekelni. Ugyanakkor kedved sem biztos, hogy lesz bármihez is. Ha pedig befejezed a szedését ez a hatása megmaradhat. Nem is tudom, hogy mikor örültem volna bárminek, vagy mikor voltam boldog utoljára (sőt, már magát az érzést is elfelejtettem, hogy milyen).
Másik módszer a relaxáció, meditáció. Ha jól el tudsz benne mélyülni, el tudod érni az érzelem mentességet, ami megmarad utána is.
2013. júl. 25. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
Hát, ha valóban úgy gondolod, hogy neked ez a jó... akkor vegyél részt egy háborúban. Olyan rengeteg szenvedést fogsz ott tapasztalni, hogy egy idő után már immunis leszel mindenre.
2013. júl. 25. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 A kérdező kommentje:
Túl kell lépni vagy sem, nekem elég volt belőle. Pszichiáterhez nem akarok menni, már voltam és semmit nem ér. Azt meg nem hinném, hogy csak úgy felírna bármit is, ha odamegyek és mondom neki, hogy ugyan már írj már fel ezt meg azt. De azért nem hangzik túl rosszul. Meditációval nem tudom mennyire lehet sikeres, de talán majd kipróbálom, hátha. Háború is jó ötletnek tűnik, azzal csak az a baj, hogy nem úgy megy az, hogy jelentkezek és másnap már a fronton vagyok és harcolok, hanem hosszú idő mire kiképeznek, meg miegymás és utána sem biztos szerintem, hogy kiküldenének akárhova. Pedig zsoldosként elég jó keresetem is lehetne. Ez még jobban tetszik, csak ne lenne ez a hosszú út ami addig elvinne. De beletettem a tarsolyba az ötletet mindenesetre. Továbbra is várom az építő jellegű hozzászólásokat, mint az utóbbi kettő is volt.
Ha a háború nem jó, helyezkedj el az egészségügyben, az is elég durva
2013. júl. 25. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Megkérdezhetem, hány éves vagy?
2013. júl. 25. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: