Az életem egy csődtömeg, az iskolában bukásra állok majdnem minden tantárgyból, szüleim azt hiszik tanulok, nem tudom mi tévő legyek?

év végéig még ki lehet javítani a jegyeket.

az öngyilkosságot meg felejtsd el.

Ha a szüleiddel valamilyen okból nem tudsz beszélni, azt javaslom, hogy kérj egy 1/2 órát osztályfőnöködtől, és beszélj vele a gondjaidról. Vagy ha ő sem vevő rá, akkor keress meg egy nevelési tanácsadót, ha lehet sürgősen! Lehet, hogy nagyon hamar megoldást találsz gondjaidra. Ha lelkileg rendben vagy, akkor a tanulás is menni fog jobban!

Esetleg az illetékes helyi önkormányzatnál is érdeklődhetsz egy nevelési tanácsadó iránt. Tudtommal ingyenesen kell segíteniük ilyen helyzetben. Lényeg, hogy keress valakit, akivel beszélhetsz!!!

Sok sikert!

Remélem elolvasod amit most fogok írni.

8-ban nem vettek fel a megjelölt középsuliba (szakközépbe 4,3-as átlaggal...), teljesen összeomlottam. Egy szakmunkásképzőben kötöttem ki, ahová olyan emberek közé kerültem, hogy kínszenvedés volt végigülni egy órát is. Nem tanultam semmit, bukásra álltam, évvégén feleltem csomó mindenből a 2-esért (épp hogy átengedtek), mert úgy éreztem egy semmi vagyok, szégyelltem magam, hogy ilyen suliba járok. Otthon persze úgy tudták, hogy minden rendben, tele vagyok jó jegyekkel. Aztán jött a bizonyítvány-osztás, anyumék meglátták a jegyeim, és megdöbbentek. Nem szidtak le, csak anyum egy kicsit, meg sírt is, apum meg elbeszélgetett velem, hogy mi történt velem, annyira normálisak voltak, (ekkor döbbentem rá, hogy milyen csodás szüleim vannak, és hogy mit tettem velük) elmondtam mindent nekik, aztán szobámba mentem, és elgondolkoztam az egészen. Rájöttem, hogy nem mehet így tovább, össze kell szednem magam, ha már itt vagyok, meg kell mutatnom, hogy tudom én jobban is, nem szabad összeroskadni. Ezt adta az élet, végig kell csinálnom. 3-ban és 4-ben az osztály legjobbja voltam, sok versenyt nyertem, de legfőképp tapasztalatot a 4 év alatt.

Sosem szabad feladni, mindig küzdenünk kell valamiért (még ha nehéz is), mert ha nem próbáljuk meg, akkor vesztünk, de ha meg sem próbáljuk, máris vesztettünk (na jó, ez egy idézet volt, de így gondolom).

Nehogy öngyilkos legyél, szedd össze magad, és tanulj, és ha a tanárok látják, hogy akarod, hidd el nem fognak megbuktatni!!! A szüleiddel meg ülj le, mondd el nekik az igazságot, az érzéseid, nem kell szégyellned fiú létedre sem! Meg fogod tudni csinálni!!!

BÍZOM BENNED!!!! :)

Hogyha nem nagy kérés, légy szíves majd írd meg, hogy hogy vagy, mi újság van veled, mert érdekel nagyon! :)

Egy aggódó lány.

Először lelkileg kell rendbetenned magad! Ha értelmesek a szüleid, meg fogják érteni, hogy mindenkinél vannak mélypontok, és nálad a tanulásban most az van. Beszéld meg velük, kérj tanácsot, esetleg kérd meg, ha van idejük hogy mondjuk anyud tanuljon veled, vagy legalábbis kérdezzen ki a nap végén.

"szüleim azt hiszik tanulok" - miért, nem tanulsz? Ha igen, akkor jól hiszik, ha nem, akkor meg tegyél érte, hogy tényleg tanulj. :)

Esetleg egy pszichológust érdemes lenne felkeresni. Nem olcsó, de talán megéri. :)