Meg fogok bolondulni?

Jaj, ez nagyon rossz lehet :(

Az a baj a gyógyszerekkel, hogy csak a tüneteket nyomják el, magát a problémát nem oldják meg.

Pszichológushoz kéne járnod, a terápia többet használna.

Ne félj, kiút biztosan van!

Kitartást!

Valószínű hogy immúnis lettél a gyógyszerekre és ez az oka hogy újra visszajönnek a dolgok.

Húgomnak is hasonló gondjai voltak 20 éves korában csak neki nem ilyen durván jöttek elő. Ő is kapott valami gyógyszert kettőt is ha jól tudom, de ne kérdezd a nevét mert fogalmam sincs. Nála 5 hónapig jó volt minden, a pszichiátere is megállapította hogy jól alakulnak a dolgai csak ugye egy idő után már nem hattak rá a gyógyszerek és kezdett visszaesni, persze ez köszönhető az akkori párjának is mert csúnyán elnyomta, és megalázta sajnos amiről sokáig nem is tudtunk mert semmi jele nem volt, ez is benne lehetett a doki szerint. Akkor adott neki más tablettákat plusz 1 hétig be kellett feküdnie utána meg már jobb volt minden.

Most 23 éves, én meg 26. A húgom szépen helyrejött, kigyógyult belőle és már gyógyszereznie sem kell magát, persze a mostani párja nagyon odafigyel rá, és tesz azért hogy a húgom boldog legyen, elviszi mindenfelé és nem hagyja hogy beforduljon, meg nem hagyja hogy újra előjöjjenek a tünetei. Persze erre elég hosszú idő kellett, plusz a gyógyszerekről is le kellett szoknia és 2-3 havonta el kell mennie még a pszichiáterhez hogy azért nem árt ha szeme előtt van, de jól alakulnak a dogai szerencsére, van egy jó munkahelye, ahol nem szívatják hanem rendesek vele, és nagyon jó környezetbe került be.

Egyáltalán nem őrült meg, igaz már nem önmaga de sokkal jobb a helyzete mint régen mert másabb lett pozitív irányba persze, vannak tervei, vannak elképzeléseik, gyereket szeretnének hamarosan, szóval jó minden.

Neked is fel a fejjel, ez csak egy átmeneti dolgok mint minden más, ha eldöntöd magadba hogy meg akarsz változni akkor sikerülhet!

A gyógyszer sajnos nem megoldás, csak tüneti kezelés, egy végeláthatatlan ördögi kör. Egyik pánikbeteg ismerősömnek évekkel ezelőtt el kellett volna hagyni a gyógyszereket és nem meri, attól fél, hogy mi lesz nélkülük, hiszen ő is tudja, hogy a valódi problémát nem orvosolták, csak a tüneteket elnyomták mesterségesen. Frankfurtban szálltunk át, na ott már mint ha kicseréltek volna, semmi bajom nem volt és utána az egész nyaraláson jártam a külföldi városokat, tömegeket, utcákat, miközben előtte idehaza már a saját konyhánkban rosszul voltam. Innentől pedig nyílegyenes út vitt a teljes gyógyuláshoz.

De nagyon kellett a jó orvos és a terápiás beszélgetés indítólökésként, anélkül ma nem lennék itt, az biztos.

Terápiával, autogén tréninggel és egy jó pszichológussal, no meg akaraterővel ki lehet jönni a gödörből. Én 2008-ban olyan szinten voltam beteg, hogy a lakásból kimenni sem mertem, aztán már a szobámból sem, mindenütt szédültem, pánikoltam, stb.

Egy jó orvos, semmi gyógyszer, rengeteg beszélgetés és az autogén tréning oda juttatott, hogy fél évvel később már egy több ezer fős rendezvény háziasszonyaként konferáltam.

Nálam kellett egy kis sokkterápia is mellé, még a betegség kezdete előtt befizettem egy külföldi utazást egy barátommal és mikor eljött az ideje akkor már a terápia közepén voltam, de semmiképpen sem akartam elutazni. Az orvosom és a családom azt mondták, hogy ha ezt a lépést most nem teszem meg, akkor örökre lehúzhatom a rolót.

Feltettek a gépre, a reptérre menet még minden bajom volt, autópályán a mosdóba alig bírtam bevonszolni magam, olyan szédülés tört rám, mikor

Bocs, a laptop össze-vissza keverte az egészet, így szólt eredetileg:

A gyógyszer sajnos nem megoldás, csak tüneti kezelés, egy végeláthatatlan ördögi kör. Egyik pánikbeteg ismerősömnek évekkel ezelőtt el kellett volna hagyni a gyógyszereket és nem meri, attól fél, hogy mi lesz nélkülük, hiszen ő is tudja, hogy a valódi problémát nem orvosolták, csak a tüneteket elnyomták mesterségesen.

Terápiával, autogén tréninggel és egy jó pszichológussal, no meg akaraterővel ki lehet jönni a gödörből. Én 2008-ban olyan szinten voltam beteg, hogy a lakásból kimenni sem mertem, aztán már a szobámból sem, mindenütt szédültem, pánikoltam, stb.

Egy jó orvos, semmi gyógyszer, rengeteg beszélgetés és az autogén tréning oda juttatott, hogy fél évvel később már egy több ezer fős rendezvény háziasszonyaként konferáltam.

Nálam kellett egy kis sokkterápia is mellé, még a betegség kezdete előtt befizettem egy külföldi utazást egy barátommal és mikor eljött az ideje akkor már a terápia közepén voltam, de semmiképpen sem akartam elutazni. Az orvosom és a családom azt mondták, hogy ha ezt a lépést most nem teszem meg, akkor örökre lehúzhatom a rolót.

Feltettek a gépre, a reptérre menet még minden bajom volt, autópályán a mosdóba alig bírtam bevonszolni magam, olyan szédülés tört rám, mikor Frankfurtban szálltunk át, na ott már mint ha kicseréltek volna, semmi bajom nem volt és utána az egész nyaraláson jártam a külföldi városokat, tömegeket, utcákat, miközben előtte idehaza már a saját konyhánkban rosszul voltam. Innentől pedig nyílegyenes út vitt a teljes gyógyuláshoz.

De nagyon kellett a jó orvos és a terápiás beszélgetés indítólökésként, anélkül ma nem lennék itt, az biztos.