Mennyire van hatással a teljesítőképességemre az, hogy egyáltalán nem mozdulok ki? Bővebben.

Ha kellően elszánt vagy, akkor igen. De úgy tűnik, hogy az vagy, ha már októberben 6-8 órákat készülsz rá naponta.

Nekem a vizsgaidőszakaim néznek ki hasonlóan, pár óra alvás, a nap többi részében tanulás 2 liter kávéval kiegészítve. Sikerültek is a dolgaim, de az a véleményem, hogy ezt túl hosszú ideig nem szerencsés csinálni. Kellene keresned valami szórakozást, esetleg meg kellene próbálni új embereket megismerni, vagy akár régebbi ismerősökkel felvenni a kapcsolatot. Hátha van olyan akinek szintén nincs társasága, de azért szeretne elmenni sörözni néha.

Szia!

Először is mindenképp kell találnod vmit, ami a tanuláson kívül kitölti az időtet. Régóta vagyok hasonló helyzetben, mint te azzal a különbséggel, hogy engem felvettek...de ne hidd h ez olyan sokat jelent. Én már csak D-betűs állatpotnak hívom ezt a kilátástalan helyzetet, már ha rámtör. Régóta fizikailag is rosszul vagyok...nem tudom mi bajom van. DE amit javasolni tudok: kezdj el sportolni vmit, járj el például konditerembe, így mégis kimozdulsz, ráadásul a szervezetedben endorfin is termelődik, amitől kicsit jobb kedved lesz. Másodszor, ajánlom a www.hotdog.hu oldalt...ha nagyon nincs kivel beszélned, ott biztos találsz. Ezeket mind tapasztalatból mondom, hogy ha nem is nagy mértékben de segítenek. Az oldalt mindenképp nézd meg, csinálj egy profilt, ha nem is másoknak, magadnak, fogalmazd meg mit érzel..mit akarsz az élettől. Semmit? Meglehet. Én is gyakran érzem így. Az a ritkaság ha nem így gondolom. Öngyilkosság? Persze, nekem is eszembe jutott, hogyha meg lehetne nyomni egy nagy piros gombot, hogy végelegyen, bizony megnyomnám...

Már amikor. Nah az előbb sikeresen kitöröltem amiket írtam, úgyhogy lehet h már nem lesz az igazi...de megpróbálom újra leírni. Tudom, hogy az ilyen kilátástalan állapotban az akaraterő csak üres szó, szinte semmi. Az egész világ sötét, semmi cél..mert ugye minek, úgyse leszel boldog, nem vagy rá képes, ezt gondolod. DE, mindenkinek esélye van a boldogságra! Ezt ne felejtesd el. Neked is. Ha nagyon kilátástalan a helyzet, értsd meg, gondolkozz el rajta, hogy ez mért is van. A te esetedben mi az oka? Egyfolytában tanulsz, kikészíted magad. Ezzel közelebb kerülsz a célhoz? Nem feltétlenül. Ha így folytatod, egy felmosórongyleszel az érettségire. Muszáj beszélned, emberekkel, különben még jobban társadalmon kívülinek fogod érezni magad, ami nem biztos h a szóbeli érettségin megkönnyíti a helyzeted. Hiszen ha elzárkózol a kommunikációtól, el is felejtheted hogyan kell. Ajánlom h kezd el naplót írni, hogy kicsit rendezd a gondolataidat. Írhatsz listát is, hogy milyen problémáid vannak, és mi az amit úgy gondolsz, hogy segít ezeken változtatni. Párkapcsoltat? Aki nincs tisztában önmagával, nem biztos h az segít. Bár én jelenleg ebben bízok... De ne hidd h attól kevesebb vagy, hogy nem volt párkapcsolatod. ÉS azt se felejtsd el, hogy csak az számít h te mit érzel, nem kell a látszatnak megfelelni, az élet túl rövid (vagy túl hosszú XD) ahhoz h ne azzal fogalkozz ami neked jó. Semmi se jó neked, nem tudod jól érezni magad? Olyan nincs. Kicsit gondold át az életed, és próbáld ki a fent említett pár ötletet...ha nagyon nem, akkor orvos...(nekem sem ártana). Ha nem érzel erőt, csináld muszájból (ha már a tanulást is abból csinálod), gondolj arra h ezek csak segítenek.

HA vmit 2szer írtam bocs. Ha értelmetlen hülyeséget írtam szintén bocs. Jah és csak semmi hülyeség! Kitartás!

Szia nagyon meglepődtem amikor elolvastam a "történetedet" mintha a saját gondolataimat olvastam volna vissza!Asszem 90%-ig ugyanez a helyzet velem is.Hát mit mondjak nehezek a napok így és én is abban bízok h jövőre segítani fog a környezetváltozés.A szóbelire azért gyakorolj vmit a tanuláson kívül nehogy zavarba gyere vagy bepánikolj közben:)

Én úgy vagyok vele h e remény hal meg utoljára aztán egyszer csak jobb lesz.Nem?