Pengével vagdosom magam, hogy szokjak le róla?

Aki depressziós, vagy lelki baja van, vagy nem találja a helyét a világban, általában nem érti meg, hogy nem körülötte forog a világ. Amíg baba vagy, te vagy az egyetlen, tied minden figyelem. Aztán lesz testvéred, már ketten vagytok. Aztán oviba kerülsz, már 15-en vagytok. Suliban már csak egy vagy a 30-ból az osztályban. Senki nem bánt, csak nem kapsz elég figyelmet, amit addig kaptál. Az osztályfőnök, a tanár szemében te nem A NAGY EGYEDI VALAKI vagy, hanem az osztály 1/30-ad része. Középiskolában már csak 1/200-ad része vagy az évfolyamnak. Ahogy kikerülsz az életbe és dolgozni kezdesz, már csak a vagy a tízmilló magyarból. Érted? Aki ezt a folyamatot nem érti meg és nem tudja feldolgozni a saját vagy a szülei hibájából, az kezd olyan dolgokat beképzelni, amitől azt várja, hogy felfigyeljenek rá és újra különleges legyen, és jönnek a depressziós, önértékelési gondok. Vagyis a végső tanulság: törődj bele, hogy egy vagy a 7 milliárd földlakóból. Nem vagy sem több, sem kevesebb. Éld az életed és kész. Lelj örömet mindenben, egy finom kajában, egy csókban, egy jó filmben, egy szép állatban, később a tanulmányaidban, a csillagos ég szépségében, mindenben.