Pengével vagdosom magam, hogy szokjak le róla?

oké szia puszi le lehet kopni + :D:D:D:D:D:D

Ettől most sokkal érettebbnek tűnsz.

szia :-) lehet, hogy már nem is nézed az oldalt, mert megoldottad magad a gondodat.

Egy ismerősöm lánya betegre koplalta magát, most pszichiátriára utalják, hogy egyen, és ne mindent kihányjon, mert egyszerüen felborul a szervezete ha igy folytatja. Tőle tudom, hogy most ez a vagdosási szokás a módi a középiskolájában. Náluk nem csak kezet, a combot is vagdossák.

Ilyen helyzetben ugyan még nem voltam, igy elnézésedet kérem, hogy mégis irok Neked!

Ha beszélgetni szeretnél, szivesen meghallgatlak, és válaszolok ha esetleg kérdésed lenne.

Probálj meg visszagondolni arra a napra, mikor először vetted kezedbe a pengét! Milyen érzés vezette a kezedet?

Családi probléma, magánéleti problémád, iskolai gond? egészségügyi probléma?

Nincs olyan dolog, ami megérné azt, hogy az ember fájdalmat okozzon önmagának, ráadásul még nyoma is marad :-(

"Negativ komi jöhet nagy ivbe leszarom"

Ugy őszintén!!!! valami pozitiv megerősitést vártál?

A drogról, cigarettáról, italról is nagyon nehéz leszokni. Én dohányoztam, tudom.

De most már ugy érzem megérte a "kinlódás"!!!

Probáld meg megkeresni a lelkedben azt a problémát, ami miatt a pengéhez nyultál, és meglásd rá fogsz jönni magadtól is arra, hogy nem kell leszokni, hanem egyszerüen abba kell hagyni, más, számodra épitő jellegü dologgal foglalkozni.

Kivánom, hogy megtaláld azt a feladatot, azt az érzést, ami Számodra fontos, és az életednek ez az elmult 1 hónapja kitörlődjön az emlékeidből.

Üdv. :-)

szia :-) az ilyesmi nem egyszerü dolog.

véleményem szerint az ilyen "tevékenység" egy "kiáltás!", nem tudom most jobban megfogalmazni.

én nem csináltam soha ilyen marhaságokat, én verset irtam, mikor nagyon padlót fogtam.

valahogy ki kell jöjjön az emberből a "keserüsége", -most megint nem tudok jobb kifejezést.

az ilyen emberek véleményem szerintem leginkább valami pozitiv megerősitést várnak magukkal szemben.

az emberek a mai lelketlen világban egyedül vannak.

Olvasom több kérdezőt is ugyan ezzel a problémával néz szembe.

Véleményem szerint a "ráérős" emberek képesek ilyesmit csinálni (bocsánat!)

Ha a mindennapiért is meg kellene dolgozni, családot ellátni, lenne minden nap feladat, lenne kiért, miért tenni-venni, akkor meg se fordul ilyesmi az ember fejében.

MIndig valami lelki fájdalom szüli az ilyesmit.

Gondoljunk csak nagy költőkre. A legszebb verseiket mindig akkor irták, mikor a legnagyobb szarban voltak.

Minden embernek kezet kell nyujtani!!!! Főleg, ha kéri!!

Hogy aztán megfogja-e? az már az Ő dolga.