Ez depresszió vagy csak pechem van? HELP.

Sziasztok!

25 éves nő vagyok... Sose voltam nagy társasági ember, de most már szabályosan emberfóbiám van, az a néhány ember, aki a barátom volt/annak hittem, le se szarja a fejemet, magánéletem nulla, önbizalmam nulla, életkedvem se sok, ráadásul most munkát is keresek, de már előre félek, milyen szart fogok ki már megint. Már sokszor megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata is, de egyrészt ezzel anyámat+testvéremet is kikészíteném és azért szeretnék végre én is egyszer boldog lenni.... Minden nap egy kínszenvedés, de a családomnak ez fel se tűnik.

Nem tartom magam rossz embernek, néha sértődékeny meg cinikus vagyok, de hát senki nem tökéletes. Barátaimat többször kerestem (mindig én őket...)....pl. unokatesómat is nagyon szerettem...gyerek/tini korunkban évente 1x láttuk egymást (külföldi), de tényleg tök jól elvoltunk, mintha a testvérem lett volna! Erre egyik évben kb. 2 mondatot, ha beszéltünk és levegőnek nézett...Meg eleve családlátogatóba mentünk és alig volt otthon. Osztálytalálkozókra sincs sok kedvem elmenni, mert bár középiskola óta bomba formába hoztam magam (kicsit duci voltam akkoriban), tudom, hogy csak még szarabb lenne utána a kedvem (xy már megházasodott, xy cégvezető). Minden vágyam egy közösséghez tartozni, de évek óta csak egyedül vagyok és vegetálok...