Mit tudnék tenni ebben a helyzetben?

azt gondolom, hogy elég értelmesnek tűnsz ahhoz, hogy túl tudj lépni ezen a problmám. a legjobb az lenne, ha valóban elmennél egy másik városba koliba, ott nem hátráltatnának a szüleid, ellenben társaságban lennél. érettségi után már nem nagyon bas*ogatják az embert az egyetemen a csoporttársak, oda szűrt társaság kerül. tűzz ki magad elé egy célt, hogy mit szeretnél elérni, és aztán fokról fokra próbáld meg teljesíteni.

és azt hiszem az is fontos lenne, ha komolyan beszélnél a szüleiddel arról, hogy szeretnéd, ha felnőttként kezelnének a továbbiakban, és tiszteletben tartanának. illetve nem kérni kell, hanem közölni velük, hogy ez a helyzet, és NEM belemenni vitákba erről.

és az is fontos, hogy ne ess át a ló túlsó oldalára. azoknál, akik sokáig hátráltatva voltak, és hirtelen nőnek ki a gyerekkorból a felnőttkorba, sok olyan probléma adódik, ami visszaüthet. például hogy hirtelen mindent ki akarnak próbálni, túlzásokba esnek, tehát nem tudják kezelni a helyzetet, és sokszor csak azt érik el, hogy a sok hülyeség utána a szüleik a szemükre hányják, hogy "Na látod, hogy még gyerek vagy!".

kicsit bő lére engedtem a hozzászólásomat, de remélem sikerült segíteni egy kicsit.

Jó az előző hozzászólás. Annyit tennék még hozzá, hogy nem kell megváltoztatnod a jellemed, mert alapvetően benned van a vágy a szabadabb (nem szabados!) lazább életmódra, és elenérzésed van a merev, agyonszabályozott családi élettel kapcsolatban. Ami abszolút természetes minden életkorban, hát még fiatalon!

Egyvalami még hiányzik a megvalósításhoz: az AKARAT. Ha valóban elszántad magad rá, készíts "akciótervet". Lépésről-lépésre. Pl. először is -te ismered a szüleidet legjobban, ezért te tudod, melyek a leghatásosabb érvek- gondolatban megfogalmazni, hogy mit mondasz, amikor odaállsz a szüleid elé. Mindig legyen válaszod (B-terved), arra is, ha elutasítóan viselkednek. Kezdetben biztos így lesz, mert szokatlan nekik is az új öntudatos fiuk!

Aztán azt is érdemes volna végiggondolnod, hogy mi az amivel kevesebbet érsz az osztálytársaidnál. Van egyáltalán ilyen?! Azért talán, mert mindig otthon kuksolsz? Ez behatárolja egy ember értékét? Ugyan! Rengeteg pozitív tulajdonsággal rendelkezel, amiket legalább gondolatban gyűjts össze (pár még ebből a levélből is kiderült:)). Meg fogsz lepődni, több lesz mint az elmarasztalók!

Na, hajrá! Ha van kérdésed, írj nyugodtan.

első vagyok. a másodiknak valóban igaza van, akartam is írni, csak elfelejtettem: az akarat a legfontosabb. határozd el agyban, és akkor semmi sem változtathat a terveden.

mellesleg ha ez most sikerül, akkor az egész életedre kihatással lehet, nem csak azért, mert új helyre kerülsz, hanem azért is, mert képes leszel végig vinni azt, amit elhatároztál. és ez a siker kulcsa.

Szia!

Azt hiszem, első lépésként a szüleiddel beszélj. Észre kell venniük, hogy nem vagy már gyerek, félfelnőtt vagy. Mivel érettségi előtt állsz és tovább akarsz tanulni, arra is koncentrálj. Azért járj el otthonról, próbálj meg ismerkedni. A net is jó lehet, ha értelmes emberekkel kerülsz kapcsolatba. Rendes srácnak tűnsz, remélem megismerkedsz más értelmes, rendes fiatalokkal, és idővel jó barátságokra, kapcsolatokra találsz.

Sok boldogságot kívánok és kitartást.

2. válaszoló vagyok

Ne haragudj, de mosolygásra késztetett pár sorod. Úgy beszélsz a 18 évedről, mintha már a nyugdíjon kellene gondolkodnod:) Tudod, hogy még csak ezután kezdődik, nyílik meg előtted az ún. nagybetűs élet? Szinte minden fontos dolognak most még az elején állsz! Eddig mindössze készültél erre, tanultál, és úgy nézem, kicsit burokban nevelődtél.

De! Így a felnőttség kezdetén itt az idő, hogy a magad lábára állj. Sok mindenben, pl.: vége a másokra mutogatásnak:)! Nincs értelme azt mondani, hogy azért vagyok ilyen-olyan, mert a pl. szüleim vagy az osztálytársaim így meg úgy viselkedtek velem (igen, és te hogy válaszoltál?). Már önálló, a cselekedeteiért felelősséget vállaló ember vagy, illetve kell lenned. Fogadd el, ha néha előfordul, de ne várd soha, hogy valaki támogasson! Különben nem leszel sose önálló. Mindig mástól fogod a megoldást és az irányítást várni, aztán meg panaszkodni fogsz, hogy gyerekként kezelnek! Ébresztő!

Ha önbizalmat szeretnél magadnak, akkor rá kell jöjj, a magad életét legjobban csakis te magad tudod irányítani, amibe beleférnek a jó barátok tanácsai, de végső soron mégis rajtad múlik minden. (A saját baklövéseit is maga követi el az ember...)

Ne siránkozz az eddigi életeden, hidd el, nem volt az olyan rossz! (Tudnék neked példákat sorolni, ennél jóval borzasztóbbakat alkoholista, brutális szülők mellett felnövő, vagy intézetbe adott gyerekekről.)

Talán idősebbek a szüleid? Ők szoktak túlgondoskodóak lenni:) Vedd észre, hogy mindezt szeretetből, az irántad érzett féltésből teszik, tették. Most pedig bizonyítsd be nekik, hogy erre már nincs szükség -legalábbis ilyen mértékben-, mert megállsz a saját lábadon is!

Elsőre biztos fura, de igaz: az életedet legnagyobbrészt magad alakítod ezután. Hogy miként alakul, merre kanyarodik, milyen sorsod lesz, mennyire hagyod magad sodortatni az eseményekkel tőled függ! Sok sikert kívánok hozzá!

Kicsit talán kemény voltam, ne haragudj, de olyan nyafogós voltál az utolsó két kommentedben:):)