Ez vajon pánikbetegség?

Ha új, vagy váratlan szituációba kerülök, egyik pillanatról a másikra a szívem a torkomban kezd dobogni, és akaratlanul is folyni kezdenek a könnyeim és sírni kezdek.

Pár példa, hogy érthetőbb legyen:

Mikor először voltam színházban, ahogy beléptem, és megláttam az embereket elkezdtem kapkodni a levegőt. Melegem lett, remegtem és sírni is kezdtem. Ki kellett mennem, mert azt hittem rosszul leszek.

Vagy előfordult, hogy valami oknál fogva nem tudtam a szokásos ruhámban az edzőterembe menni, és képtelen voltam elmenni. Otthon sírtam a padlón és remegtem, hogy én így nem tudok elmenni.

Ezután edzős ruhában mentem be a városba. El kellett mennem egy nyugodt helyre, mert úgy éreztem mindenki engem néz, hogy "Ez a hülye mit csinál itt ilyen ruhában?", és megint rám jöttek ezek a tünetek.

Ma pedig a tanár kérdezett valamit, arra még válaszoltam is, de a következő kérése váratlanul ért, és már csak annyit bírtam kinyögni, hogy "nem akarom".

Sportorvosi váróba is alig tudtam bemenni, mert láttam milyen sokan vannak ott. Megint remegtem és nem bírtam visszafogni a sírást.

Azért kérdezek itt rá, mert nem teljesen passzol ahhoz, amit a wikipédiában írnak a pánikbetegségről, ezért aztán nem vagyok benne biztos, hogy ez az-e.

17L