Miért nem szeret senki?

18 éves végzős gimnazista lány vagyok. A szeretethiány egész eddigi életemben elkísért, egyedül Édesapámra támaszkodhattam. Egy ideig kötelezően járnom kellet pszichológushoz, önpusztító viselkedésem miatt. Ez a jelenség a 2 legjobb barátom halálának tudható be. A mostani "barátaim" az egyértelmű jelzéseimet sem veszik észre, a reakciójuk csak annyi, hogy "Ez van!" A szerelem terén még ennél is elkeserítőbb a helyzet. Soha nem volt senkim,leszámítva egyetlen fiút, akivel pár nap után szakítottam nyolcadikos koromban, mert túlságosan különböztünk. Lehet, hogy elég ronda vagyok, de buta nem. Nyelvtanár leszek, határozott céljaim vannak, emellett kedves, vicces, temperamentumos ember vagyok, és sosem mutatom ki a szomorúságomat. Mégis mindenki elkerül... Mi lehet a baj?